2010. április 30., péntek

Óriási játékosfluktuáció Diósgyőrben

Ezt szeretem. Feltesz az egyik olvasó egy kérdést (2004-től mennyi játékos is fordult meg a Diósgyőrben?), a másik pedig megválaszolja :-)

Ez így kerek is lenne, de látom, elkezdtetek játszani (anno valami ilyesmiről írtam a Szívfájdító álomcsapat című posztban én is), ezért kiemeltemm külön posztba, ne zavarja a Diósgyőri Sporthoz érkező hozzászólásokat.

Jöhet a többiek csapata is!


2004-2005
Szalma Pál, Kövesfalvi István, Takács Tamás, Mogyorósi József, Fodor Marcell, Horváth Tibor, Hornyák Vendel, Máté Péter, Katona Attila, Virág Aladár, Papp Gergő, Vitelki Zoltán, Mogyoródi Gábor, Sipeki István, Müller Zsolt, Krajncz Balázs, Hompoth Balázs, Egressy Gábor, Gajda István, Belényesi Miklós, Polyák Attila, Orlóczki, Tisza Tibor, Marius Siminic, Halgas Tibor, Ciprian Dianu, Gáspár József, Urai András, Sikur Lajos

2005-2006
Berki Krisztián, Szalma Pál, Kövesfalvi István, Mogyorósi József, Almási László, Tamási Zoltán, Pintér Zoltán, Vámosi Csaba, Elek Norbert, Fodor Marcell, Farkas Viktor, Farkas Norbert, Katona Attila, Menyhért Gergő, Simon Attila (1979), Vitelki Zoltán, Szögedi Szilárd, Halgas Tibor, Horváth Ádám, Horváth Ferenc, Tisza Tibor, Lipusz Norbert, Jeremiás Gergő, Sipeki István, Ciprian Binder, Lőrinc László, Urbin Péter, Faggyas Milán, Balás Gergely

2006-2007
Szalma Pál, Szántai Levente, Verpecz István, Mogyorósi József, Rubint Richárd, Kerényi Gábor, Menyhért Gergő, Elek Norbert, Farkas Viktor, Jeremias Emanuel Buz, Szögedi Szilárd, Katona Attila, Sipeki István, Vitelki Zoltán, Ciprian Binder, Rebecsák Szilárd, Huszák Tamás, Horváth Ádám, Lipusz Norbert, Kovács Ádám, Halgas Tibor, Simon Attila (1983), Tomislav Stanic, Faggyas Milán, Kethevoama Foxi, Abdua Douva Halidou, Dénes Zsolt, Hegedűs Gyula, Sadjo Haman

2007-2008
Köteles László, Szalma Pál, Dénes Zsolt, Kerényi Gábor, Menyhért Gergő, Elek Norbert, Hegedűs Gyula, Kállai Norbert, Farkas Norbert, Vámosi Csaba, Fodor Marcell, Bokros Tibor, Katona Attila, Sipeki István, Vitelki Zoltán, Rebecsák Szilárd, Huszák Tamás, Horváth Ádám, Lipusz Norbert, Kovács (?), Lakatos Béla, Matias Navarrete, Simon Attila, Abdua Halidou Douva, Christian Ebala Bodiong, Stephane Roger Effeyie, Peguy Ngam, Kassim Gouyazu, Rodríguez (?), Joseph Papson Ngba Kanga, Victor P. Carr, Baba Pele, Leo Steve Libiih Bessong, Abbas Rassou, Sebők Vilmos, Vida Gergő, Virág Aladár, Pintér Zoltán, Dane Trbović, Djordje Kamber, Florin Ion Pelecaci, Kleiber Dávid, Szélpál Tamás, Homma Kazuo, Gonzalo Cardozo Martínez, Mogyorósi József, Nagy Tamás

2008-2009
Köteles László, Kövesfalvi István, Somodi Bence, Drasko Vojinovic, Boris Miličić, Dane Trbović, Gohér Gergő, Kállai Norbert, Kreizler Károly, Menyhért Gergő, Vida Gergő, Búrány Zoltán, Djordje Kamber, Euloge Ahodikpe, Florin Ion Pelecaci, Gahwabi Nebil, Lakatos Béla, Lipusz Norbert, Pintér Zoltán, Srdjan Stanić, Szélpál Tamás, Takács Péter, Duško Vranešević, Homma Kazuo, Jimmy Jones Tchana, Kleiber Dávid, Tóth Mihály, Lippai Ákos, Šimić, Despot Višković, Horváth Szabolcs, Bokros Tibor, Milan Bogunović

2009-2010
Köteles László, Somodi Bence, Giák Tamás, Besarion Kodalaev, Bokros Tibor, Lakatos Béla, Boris Miličić, Despot Višković, Kállai Norbert, Menyhért Gergő, Horváth Gábor, Kerényi Gábor, Gohér Gergő, Horváth Szabolcs, Bognár Zsolt, Vlado Jeknić, Dejan Vukadinović, Lipusz Norbert, Lippai Ákos, Takács Péter, Búrány Zoltán, Nagy Róbert, Balajti Ádám, Szabó Viktor, Kleiber Dávid, Faggyas Milán, Nemanja Bulatović, Bogdan Apostu, Mindaugas Malinauskas, Ivan Radoš, Igor Gal, Zoran Šupić, Zámbó Bence, Sadjo Haman, Somorjai Tamás, Roszel Róbert, Zsivoczky Norbert, George Menougong, Bacsa Patrik, Bajzát Péter, Bojan Brnović, Rohan Ricketts, Dobos Attila

(Nem tudom, piros honnan vette a listát, de érdekes, hogy Dane Trbović egyszer a keresztnevén, másszor a vezetéknevén szerepel, Hommából is Kazuo lett, pedig a magyarokon kívül egyedül a japánok írják előre a családnevüket. És hogy hogy lett Šupić-ból Szupics és Šimić-ből Szimics, az örök talány marad.)

2010. április 28., szerda

Diósgyőri Sport

Egy újabb diósgyőri újságot veszek most elő, Diósgyőri Sport a neve.


2004 elején jelent meg, ha nem hiányos a gyűjteményem - és az emlékezetem - mindössze három számot ért meg. A klub kiadványa volt, az impresszumban a mindenki által szeretett és rajongott Doros László neve olvasható szerkesztőként. Mit tesz Isten, soha nem írt a DVTK-ról olyan szépeket a Nemzeti Sportban és a nézőszámok sem voltak olyan magasak, mint éppen ebben az időszakban. Még egy dolog él élénken az emlékezetemben ezzel az újsággal kapcsolatban: gátlástalanul lopták a BOON fotóit. Az egy dolog, hogy nem fizettek, de emiatt olyan pixelesek lettek a webről leszedett kicsi és rossz felbontású képek nyomtatásban, hogy néha fájt nézni.

Maga az elképzelés, hogy újságárusnál lehessen kapni egy Diósgyőrről szóló magazint, nem volt eleve halott ötlet, azonban több tényező is ellene szólt. A már említett pocsék képek és a papír minősége miatt mindig is "újság" volt az ember benyomása, nem "magazin". A tartalmát illetően pedig szép elképzelés, hogy ne csak fociról szóljon, de az emberek többségét a foci érdekli, Magyarországon valahogy nincs kultúrája az egyéni sportolók iránti rajongásnak, helyette van olimpiai arany iránti rajongás. Az időzítés sem volt tökéletes, 2004 elején már bőven kezdett az internet tömegmédiává válni, és ezzel egyidőben elkezdtek visszaszorulni a nyomtatott sajtótermékek. Az sem volt ideális, hogy ugyan a következő szezont az élvonalban kezdte a DVTK, de mégsem volt sima a feljutás, a monori jog meg is szűnt, jött helyette a siófoki "franchise". Egy szurkolók által támogatot NB I.-es élcsapat talán még ma is el tudna tartani egy színvonalas klubmagazint, de egy NB II.-ben is nehézségekkel küszködő már 2004-ben sem.

A Diósgyőri Sport három számának (2004. március, április, június) előbányászásával össze is állt a kép: a Gólörömöt keresek posztban a 2003-2004-es bajnokság tavaszi szezonjából azért nincs egyetlen Gólörömöm sem, mert ebben az időszakban nem volt ingyenes, minden mérkőzésre megjelenő műsorfüzet, hanem helyette egy újságosnál megvásárolható magazinnal próbálták kiszolgálni a szurkolókat.

2010. április 26., hétfő

Gólöröm (DVTK - Haladás 2009-2010)

A labdarúgó NB I. 2009-2010-es bajnokság 24. fordulójában lejátszott DVTK - Haladás mérkőzésre kiadott műsorfüzet.


A további oldalak itt érhetők el.

2010. április 25., vasárnap

2010. április 24., szombat

Koreográfia 1970(?)-ből

Az alábbi fotót először a DVTK centenáriumára rendezett 100 év 100 kép kiállításon láttam, amit a Club Miskolc rendezett. (Arról sem írtam még, de legalább az emlékezetem majd letisztítja és nem fogok lényegtelen dolgokról ömlengeni.) Most pedig piros küldte át.

Tippem szerint a fotó "felszabadulásunk" 25. évfordulóján, azaz 1970-ben készülhetett. Elsőre a képnek semmi köze a Diósgyőrhöz azon kívül, hogy a DVTK Stadionban készült. Másodszorra sem.

Harmadszorra viszont mégis. Amikor 1997 augusztusában a DFC - Újpest meccs előtti koreográfiára készültünk (mármint az ultrák, én inkább csak passzív szemlélő voltam), az volt a legnagyobb kétségem, hogy az egyszerű szurkolók felemelik-e a kartonlapokat. Mint ismert, felemelték.

Nem állítom, hogy a kettőnek köze van egymáshoz, de ez a kép számomra azt bizonyítja, nem feltétlenül volt újdonság a nézők számára holmi koreográfia.

(Végére zárójelben: koreográfia és koreográfia közt is hatalmas különbség van, mégha látványra ugyanaz is. Nem mindegy, hogy egy központi akarat - legyen az párt vagy klub - ötlete és pénze valósul meg vagy a szurkolók állnak össze egy cél érdekében. Éljenek az alulról jövő kezdeményezések!)

2010. április 23., péntek

Miért nincs merchandising?

Ugye ismeritek a következő kérdéseket?
  • Miért nem foglalkozik a DVTK saját maga az ajándéktárgyakkal?
  • Miért nem próbál nagyobb bevételre szert tenni a DVTK a merchandisingból?
  • Miért nincs a főutcán DVTK ajándékbolt?
Sejtettem, mi a válasz, de akárkinek mondtam, mondvacsinált ellenérveket mondott. Ezért eléggé el nem ítélhető módon a DVTK.eu-n feltettem egy kérdést: Hány Diósgyőr-sálad van?

Nem hiszem, hogy bárkinek is szemet szúrt volna, mert a mérkőzés előtt rendszeres a Mit vársz a mérkőzéstől? míg utána a Ki volt a meccs embere? típusú kérdés, azonban a kettő közt mindig valami egyedi, néha könnyedebb kérdés fut.

Itt az eredmény:

Nem állítom, hogy reprezentatív a minta és pontos az eredmény, azonban nagyságrendi hiba biztosan nincs benne. Azt is meg lehett kérdőjelezni, hogy egy sálat vásárló szurkoló mennyiben ugyanaz, mint aki mindenféle ajándéktárgyat vásárol, de ez csak szőrszálhasogatás.

Az eredmények szerint a szurkolók majd 60%-a nem potenciális vásárló, mert közel 20%-nak még sálja sincs, 40% pedig vett/kapott egyszer egyet és azóta is azt hordja, nincs igénye újra. (Nem kell nagyon keresgélni, hogy DFC-sálat láss egy szurkolótársadon, pedig már majd 10 éve megszűnt a DFC és azóta 10-15-féle sál biztosan készült.)

További közel 30% az, aki 2-3 sállal rendelkezik, róla már joggal lehet feltételezni, hogy boldogan költené a pénzét újabb ajándéktárgyakra, ha azok megfelelnének az igényeinek és a maradék 10% az, aki eddig sem sajnálta a pénzt sálra.

Ezek az arányok bőven elgondolkodtatók, de nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a kérdés az 1500-2500 forintos sálra vonatkozik és nem a 10000 forintos mezre vagy még drágább melegítőre, kabátra stb., mert ott még rosszabb eredmények születtek volna. Abban biztos vagyok, kulcstartóból, sörnyitóból és hasonló apróságokból nem lehet egy üzletet fenntartani (bolt bérleti díja, alkalmazott munkabére és járulékok stb.)

Azt hiszem, amíg nem kezdenek el özönleni az olyan szurkolók a lelátóra, akiknek hó végén sem okoz problémát a jegy árának többszörösét elkölteni ajándéktárgyra, addig nem lehet üzleti alapra helyezni az ajándéktárgyak forgalmazását. Örülhetünk, ha megmarad néhány lelkes amatőr, aki pénzt tesz a gyártásba, vagy melléküzletágként hajlandó minimális profitért lekötni bizonytalan időre a pénzét.

2010. április 22., csütörtök

Kabinet Rt: Hajrá, Diósgyőr!

Anélkül, hogy Ádámnál és Évánál kezdeném idelinkelem a DVTK indulójáról szóló videót, és az annak kapcsán írt posztot, ahol ezt is írtam:
amikor Hubicsák Ferenc kitalálta, hogy kell új induló és valami barátja/üzletfele meg is csinálta (Diósgyőr, vasgyárerő), akkor egységesen hördült fel a szurkolótábor, hogy el a kezekkel "az" indulótól.
Néhány hónapja - talán az összes 2010-es hazai bajnokin - a szünetben felhangzik a Kabinet Rt. Hajrá, Diósgyőr! című dala (második linkre kattintva meghallgatható).

És nekem tetszik annak ellenére, hogy a szöveg elég, hogy is mondjam, egyszerű. Nem akar induló lenni, nem is az, hanem egy dal, ami a Diósgyőrről szól. Zene nélkül például előadhatatlan, el sem tudom képzelni, hogy idegenben vonulnak ki a csapatok, és a vendégszurkolók üvöltik, hogy Ma, ma, ma mindent bele/Felkap a siker, felkap a siker szele. És maximális tisztelet a Kabinet Rt. énekesének, én biztosan nem tudnám megjegyezni, hogy mikor szül az akarat hárompontos kosarat és mikor csontnélküli aranyat.

Nekem úgy rémlik, mintha a Videoton elleni meccsen az hangzott volna el, ez egy új szám, de a felvételt a weben meghallgatva - a stadionban szinte csak a dallam és a ritmus jött át - kiderül, hogy bizony ez a DKSK-nak íródhatott, azaz már régen megszáradt a tinta a kottán. FRISSÍTVE: Mint kiderült, ez egy 1992-es szám, ami 2010-ben kis módosítással már nem csak a DKSK-nak, hanem a DVTK-nak is szól.

Érdekes, a DKSK rövid, 17 éves története alatt több együttes írt dalt, mint a DVTK 100 éve alatt. Vajon mit szólnának a miskolci együttesek, ha felkérnék őket, írjon mindenki saját stílusában nem indulót, a DVTK-ról szóló dalt? Hátha születne néhány gyöngyszem. Egyáltalán, vannak még miskolci együttesek?

Próbáltam levenni a szöveget, egy sor abszolút nincs meg, máshol pedig lehet tévedés. Ha valaki érti, írja le kommentben. (Piros és Névtelen szövegével kiegészítve)

Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!

Valami szíven, valami szíven talált.
Piros és fehér, piros és fehér a táj.

Ma, ma, ma ne hagyd,
Ma, ma, ma ne hagyd magad!

Megszüli az akarat a hárompontos kosarat. (2010-ben: Ollé , Ollé gyerekek, magasba a kezeket!)

Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!

Be, be, be, bele
Ma, ma, ma mindent bele,
Felkap a siker, felkap a siker szele.
Tuti a tuti, tuti a bajnokcsapat.

Megszüli az akarat a hárompontos kosarat. (2010-ben: Ollé , Ollé gyerekek, magasba a kezeket!)

Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!

Valami szíven, valami szíven talált.
Fehér és piros, fehér és piros a táj.

Tuti a tuti, tuti a bajnokcsapat.

Megszüli az akarat a csontnélküli aranyat. (2010-ben: Ollé , Ollé gyerekek, magasba a kezeket!)

Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!

Be, be, be, bele
Ma, ma, ma mindent bele,
Felkap a siker, felkap a siker szele.

Ma, ma, ma ne hagyd,
Ma, ma, ma ne hagyd magad!

Megszüli az akarat a csontnélküli aranyat. (2010-ben: Ollé , Ollé gyerekek, magasba a kezeket!)

Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!

Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!

Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!
Hajrá, Diósgyőr!

2010. április 21., szerda

1909 (Honvéd - DVTK 2009-2010)

Nem voltam a Honvéd - DVTK meccsen, de Gyuritól megkaptam a mérkőzés műsorfüzetét. Köszi!


Nyolc B5-ös méretű oldal, a kiállítása szép, a tartalma viszont felejtős. Számomra annyi maradt meg, hogy a Honvédnek 32 tagú a kerete.

Az összes oldal itt nézhető meg.

2010. április 20., kedd

Tovább tart a tavaszi Pest-fóbia (Honvéd - DVTK 4-2)

Ismét Kardosig írását olvashatjátok a DVTK budapesti meccséről.



Kellemes idő és kb. 600 néző fogadta a csapatokat a Bozsik -stadionban. A vendégoldalon hatvanan figyeltük a kivonuló játékosokat. Az ultrák csak egy picit késtek, de az ezen a meccsen soknak számított, mert már 2-1 volt az eredményjelzőn, amikor megérkeztek. (Így összesen 120 -150-en lehettünk.)

Malinauskas és Gal (Fotó: BOON)

Tavasszal kétszer már játszottunk a fővárosban. Először a Megyerin támasztottuk fel a romokban lévő lilákat (Újpest- DVTK 4-1), majd a Fáy utcában biztosítottuk be az angyalföldiek bentmaradását (Vasas-DVTK 1-0).

Tóth Laci az előzetesen megadott kezdőhöz képest nem változtatott. Egy 4-4-2-es formációban küldte pályára a fiúkat. Nálam egy kicsit meglepetés volt Dobos bekerülése. Vele a szándék gondolom nem a gyors szélső elfutás, sokkal inkább a kombinatívabb, pontosabb támadásvezetés volt.

Sajnos korán hátrányba kerültünk. Abraham a leshatáron - vagy azon túl - kapott egy labdát, amit könyörtelenül bevágott.

Lassan, enerváltan játszottunk, míg a Honvéd pörgött és teljesen más ritmusban focizott. Ennek ellenére Bajzát első DVTK-s góljával kiegyenlítettünk. Szinte a középkezdésből azonban újra vezetést szerzett a Kispest. Abraham megint elment a jobb oldalon, beadására Bajner érkezett és csukafejesét Gal (és Malina is) csak nézte. Ebben az időben szélsőiket a szélsőhátvédeink nem tudták tartani, de középen sem álltunk a helyzet magaslatán. Gondolom ezt látva küldte el melegíteni Tóth Takit és Sadjot.

Supic megsérült ugyan, de lehet, hogy 2-0-ás vezetésünknél nem kér cserét. Így 1-4-nél azonban tuti hatványozottabban fájt a sérülés. Bognár nem tudta tartani Diegot, akit csak szabálytalanul tudott szerelni - a 16-oson kívül. Kassait ez nem zavarta és mert a honvédos majdnem a 11-es pontig beesett, lelkiismeretfurdalás nélkül adta meg a büntetőt, amit Malinának esélye sem volt védeni. Itt már látszott, hogy ma nem szerezzük meg az 5. győzelmünket a bajnokságban, egy döntetlenben azonban még lehetett reménykedni. Persze csak addig, amíg a mezőny legalacsonyabb tagja gólt nem fejelt egy szöglet után. Érthetetlen, hogy Diegora miért nem figyelt senki.

Ezután csak az volt a kérdés, hogy mennyire omlunk össze és mennyit kapunk. Hát egyáltalán nem omlottunk és egyet sem kaptunk. Sőt Bajzát még szépített is, megszerezve a 2. DVTK-s gólját, az NB I-ben pedig a 98.-at. (Reméljük nálunk lesz százados.) A gólparádénak itt vége is szakadt.

A szünetben együtt köszönthettük a hangosbeszélővel a válogatott hazalátogató, egykori kispesti csatárcsillagát, Torghellét. Vicces volt, ahogy skandálta neki a "tömeg", hogy S-a-ny-i, S-a-ny-i.

Valamint Feledi Laci intézett egy hosszabb monológot a kerítésről, azokhoz akik a hivatalos oldal fórumon betámadták a személyét. Persze az "elkövetők" vagy nem voltak ott, vagy szemtől szembe már nem kívánták vállalni a véleményüket.

A szünet után már kevesebb volt a helyzet, azonban még akkor is több volt a Honvédnak. Így teljesen megérdemelt hazai siker született.

Lippainak volt egy lövése ami a kapufa belső éléről úgy pattant, hogy egy védő még ki tudta kanalazni azt a mezőnybe. Mivel a vendégből ezt elég jól lehetett látni, teljes terjedelmével nem volt bent a labda. Azért hozzáteszem, hogy Kassai igazán megadhatta volna, mert egyrészt egy nagyon szép támadás végén született, másrészt tévedett már annyit a kárunkra, hogy ez már nem rontott volna a teljesítményén. A világbajnokságra készülő játékvezető ténykedéséről az egyik szurkolótársunk fogalmazott meg summás véleményt: "Ha Dél-Afrikában is így fog vezetni, akkor ott megeszik a kannibálok!"

Játékosonkénti értékelés



Mindaugas Malinauskas: Az első négy kaput eltaláló lövésből gól lett. Bár nem tehetett a gólokról, nem lehetett könnyű ezt feldolgozni. Volt azért egy-egy nagyobb bravúrja is és magabiztosan húzta le a beíveléseket. Most lábbal is jó volt, mind a kirúgásokat, mind a hazaadásokat próbálta emberhez rúgni, jól megjátszani.

Bognár Zsolt: Nem bírt Diegóval: sem megelőzni, sem lefutni nem tudta. Összehozott egy 11-est, ami lehet csak szabadrúgás volt. Cseréje előtt jelezte, hogy meghúzódott, de ha nem, akkor is indokolt volt a cseréje.
Igor Gal: Bajner mellőle fejelt gólt. Csakúgy mint védőtársai ő is rendkívül indiszponáltan játszott. Volt egy gólt érdemlő fejese, amit bravúrral védett Németh G.
Vlado Jeknic: Miért érez késztetést az állandó cselezésre? (Főleg így, hogy nem tud.) Gyakran kerültünk emiatt meleg szituációba. Csinál egy jó szerelést, ami miatt csettint az ember, majd rögtön próbál egy cselt - és eladja a labdát.
Dejan Vukadinovic: Balhátvédként kezdte: onnan kaptuk az első két gólt... Abrahammal nem bírt, az eddigi leggyengébb produkciója volt Diósgyőr-mezben. Bognár lecserélése után jobbhátvédet játszott, azt már kevesebb hibaszázalékkal. (Vagy csak azért tűnt jobbnak, mert akkor a pálya túlsó végén már nem volt annyira szem előtt.)

Dobos Attila: A meccs előtt a leggyengébb láncszemnek gondoltam. De erre alaposan rácáfolt, talán a legjobb teljesítményt nyújtotta a csapatban. Mondjuk ez nem azt jelenti, hogy fenomenálisan játszott, inkább azt, hogy a többiek nagyon gyengén, ő pedig hozta azt ami alapvetően elvárható. Vállalkozott cselekre és pontosan passzolt.
Zoran Supic: Korán le kellett cserélni. Már a csere előtt percekkel jelezte, hogy meghúzódott. Amikor látszott, hogy Vuka nem bír az emberével kihúzódott oda segíteni. Először azt gondoltam, hogy át is veszi Vuka helyét, de jött Sadjo és megoldódott a balhátvéd kérdés.
Búrány Zoltán: Tette a dolgát, ahogy szokta. Egy nagy hibája azonban megmaradt bennem, amikor még az első félidőben gyakorlatilag a félpályától végig követte a Honvéd támadóját, - aki lövéssel fejezte be a támadást - és meg sem próbálta szerelni. Valahogy úgy éreztem, hogy Takival jobban összhangban voltak, mint Zorannal.
Lippai Ákos: Sajnos nem tudta megismételni a Pápa elleni játékát. Rengeteg eladott labda, rossz passz és bosszantó hiba jellemezte. Ő határozza meg a csapat játékát. Ha neki nem megy, akkor sajnos nem megy a csapatnak. És mostanában többször nem megy neki...

Balajti Ádám: Volt egy helyzete, ahol a védővel ütközött és sárgát kapott érte. Messziről nem lehetett megítélni mi történt, de ha nem volt 11-es, a sárga akkor is túlzás volt szerintem, mert kontakt mindenképpen volt. Nem érvényesült most a gyorsasága és a cselei sem jöttek be. A Hali ellen nem játszhat. (De lehet,hogy a Szpari és a Paks ellen sem.)
Bajzát Péter: Végre megtört a jég! Egy ilyen Bajzátra lett volna már régóta szükségünk. Bár nem sok mindent csinált a meccsen, de szerzett két gólt, ami egy csatártól elég is. Ráadásul beváltotta Norbi meccs előtti reményeit.

Takács Péter: Ismét volt egy jó szabadrúgása, de Németh védte. Kicsit több vagányság és vállalkozókedv hiányzik belőle. A tudása megvan. Nem gondolnám, hogy a fradista Tóth Bence jobb lenne nála, mégis az ő bombagóljait ismétlik a tévében. Vele stabilabb lett a középpálya.
Sadjo Haman: Balhátvédként volt egy pár ígéretes felfutása és stabilabb lett a baloldalunk. De ami sajnos őt jellemzi, a szertelenség és a taktikai fegyelmezetlenség, azért néha most is kiütközött.
Rohan Ricketts: Közkívánatra bekerült a csapatba. Mindenki tőle várta a csodát. Lehet, hogy régen jó focista volt, de azt ezen a napon nem tudta bizonyítani. Baloldali középpályást játszott, így Lippai behúzódott középre. Lendületesen szállt be, mutatta magát, kérte a labdát. Megjátszani azonban nem tudtuk, de ha mégis, akkor ő nem tudott vele mit kezdeni. Egy az egyben nem tudta megverni a honvédos Takács Ákost. Volt egy labdavesztése,amiből majdnem gólt kapott a csapat. Jó PR, kevés teljesítmény. Azért tegyük hozzá, egy kétgólos hátrányban lévő, kicsit enervált csapatba szállt be. Egy "játszó" csapatban (Vidi, Újpest) biztos jobban érvényesülne a stílusa.

2010. április 19., hétfő

Honvéd - DVTK videók (2009-2010, 23. forduló)




Tóth László értékelése





Massimo Morales nyilatkozata

2010. április 17., szombat

Honvéd - DVTK előtt

Szeretném azt hinni, egy újabb hatpontos meccs jön ma, tehát van esélyünk befogni a Honvédot. De ha nem hatpontos, akkor is égetően kell a három pont, mert ha benn akarunk maradni, akkor meg kell lovagolni az első mérkőzés sikerét.

Azt hiszem, a Pápa elleni mérkőzés fog folytatódni, ahol ugyan sajnos nem 3-0-ás vezetéssel lépünk pályára, de várhatóan a Honvédé lesz a kezdeményezés, a DVTK pedig próbálja kihasználni a lehetőségeket.

Ismét ott lesz a kezdőcsapatban Bajzát, ideje lenne már, ha végre bemutatkozna. Rajta kívül még a védelemben bízom, a Pápa ellen bebizonyították, képesek gól nélkül lehozni a meccset, ezzel most is elégedett lennék. Egy szabadrúgás-gól, egy Balajti-kiugrás utáni találat azért még örömmel töltene el, de a lényeg mindettől függetlenül a győzelem, mégha 5-4-re nyerünk és mind az öt gólunk öngól is.

2010. április 16., péntek

Lop a Nemzeti Sport 2.

Február elején írtam, hogy lop a Nemzeti Sport, most nem szeretném megismételni ugyanazt a posztot.

A szerdai újságban is hasonlót találtam egyetlen apró eltéréssel: nem az én fotómról, hanem Hawk pajtáséról van szó. (Ki lesz a következő?)


Megvágva a DVTK.eu oldalán

És a Nemzeti Sportban

Bocsánat, van még egy különbség, mégpedig az, hogy az újságban a saját fotós, Szabó Miklós neve ott virít a nagyobb kép mellett, mintegy azt is sugallva, hogy mind a két képet ő készítette. (Az már tényleg csak zárójeles mellékszál, hogy szegénységi bizonyítvány állít ki magáról az a szaklap, amelyiknek nincs a birtokában fotó egy már több hónapja pozícióban lévő klubelnökről.)

Tisztességes ez az eljárás?

2010. április 15., csütörtök

A KTE - DVTK másként (DVTK - Pápa 3-0)

Nem csigázom senki kíváncsiságát a cím feloldásának halogatásával, egyszerűen arról van szó, hogy engem kísértetiesen emlékeztetett a DVTK - Pápa meccs a Kecskemét elleni találkozóra.

A mosolygós győztes csapat (Fotó: Adamm)

Csak a lényeg változott, ezúttal nem vereséggel felérő döntetlen, hanem sima győzelem lett a vége. De egyformán korán sikerült vezetést szerezni mind a két mérkőzésen, majd visszazárt a csapat, de némi szerencsével (Kecskeméten több, a Pápa ellen kevesebb) maradt az előny. Utána már meddő volt mind a két ellenfél fölénye, viszont veszélyesek a DVTK ellentámadásai. És itt a két eredmény közti különbség egyik kulcsa: míg Kecskeméten nem sikerült bebiztosítani a győzelmet, addig a Pápa ellen a második góllal nagyjából megvolt. (Most tekintsünk el attól, hogy Bajzát szabályos gólt lőtt, mert a gól az, amit a bíró megad.) Ezen kívül most nem volt kiállítás sem, ami gyökeresen megváltoztatta volna a mérkőzés képét.

Számomra nagyon keserű lett a győzelem, mert nem önfleledten örülő szurkolókat, hanem bosszúsakat láttam. Egyik része azt hajtogatta, a játékosok direkt megbuktatták Tornyit, míg a másik azt, bundameccs volt. Természetesen nem tudhatom, hogy igazak-e az állítások, de jó lenne, ha először a két fél jutna egymással dűlőre, mert minimum az egyik biztosan téved. Mindenesetre szerintem nem tanultak meg a játékosok három nap alatt focizni, túlzás lenne azt állítani, hogy hogy sziporkázva verte a csapat a Pápát (Szűcs Lajos például egyet védett). Mindössze rúgott három gólt, pontosan annyit, mint Tornyi alatt hat meccsen. Maga a játék egy csöppnyivel sem volt jobb, mint korábban (talán a passzok voltak pontosabbak) és én a hajtásban, összjátékban stb. sem láttam semmi extrát a Kecskemét elleni meccshez képest. Volt néhány játékos, aki jobb teljesítményt nyújtott, de ennyi. Szerintem az mindig az edzőnek a hibája, ha hagyja, ellene játszanak a játékosok, kivéve, ha az elnök állítja össze a kezdőcsapatot. A bundára pedig kár szót vesztegetni, mert most csak gumicsontként rághatjuk, de néhány év múlva úgyis minden kiderül. Csodálkozom, hogy azt nem dobta be senki, hogy a hétvégi választások miatt az MSZP intézte el a győzelmet a köztudottan szoci bíróval.

Ugyan végül nem lett kulcsmomentum, de nem szabad elmenni amellett, hogy ebben a bajnokságban harmadszor sikerült kapott gól nélkül lehozni a meccset. Ez egyrészt a kapusnak, másrészt a közvetlen védelmet, de leginkább a csapatvédekezésnek köszönhető, hiszen még a 16-oson belül sem sokat jártak a pápaiak.

Az először Kecskeméten látott 4-2-3-1 felállásban kezdett a DVTK (esetleg 4-2-1-2-1), de a második félidőben már 4-1-4-1-re váltott Tóth László, ahol jókora túlzással Brnovic előretolt középpályás volt. Bejött a bunkertaktika, mert ezúttal sikerült elkerülni, hogy az utolsó percekben énekelje ki az ellen a sajtot a szánkból, sőt voltak ellencsapások is.

Elcsépelt közhely, hogy legjobb védekezés a támadás, de szerintem még jobb támadás a védekezés. Ha működik a védekezés, akor sikerül labdát szerezni és máris nem egy felállt, hanem egy fellazult védelem ellen lehet gólt szerezni. Erre most is volt több példa, a harmadik találat például Vukadinovic labdaszerzése után született.

Egyelőre óvatos vagyok, mert semmire nem megyünk ezzel a győzelemmel, ha csak kicsúszott, valódi értéke az lesz, ha jön utána a többi pont is. Szívem szerint írnám azt is, hogy közben fokozatosan javuló játékkal, de egyrészt arra már nincs idő, másrészt most már az ererdmény sokkal fontosabb.

Játékosonkénti értékelés


Mindaugas Malinauskas: Négy igazán veszélyes helyzete volt a Pápának. Bárányos csúsztatása és a második félidőben egy 16-oson belülről megtolt labda elkerülte a kaput, egy hosszan megtolt kiugratást magabiztosn szedett fel a csatár előtt, majd Orosz helyzetecskéjénél is hárított (arra nem emlékszem, végül magas láb miatt mi jöttünk-e szabadrúgással, tehát a bíró visszafújta-e volna, ha véletlenül gól lesz belőle). Szóval, most bravúrra nem volt szüksége, ami a védelelemre nézve is hízelgő. Újra ás újra elcsodálkozom rajta, mennyire szívesen és jól jön ki, ami szokatlan számomra, mert emlékeim szerint Diósgyőrben az elmúlt húsz évben több volt a vonalkapus.

Bognár Zsolt: Nem állítatta ki magát. Persze ennél többet is csinált, például az első gólpasszt is ő adta, de többször is bekapcsolódott a támadásokba azzal együtt, hogy nem is emlékszem az oldalán futó veszélyes akcióra. És Orosz helyzeténél a gólvonalról mentett (ha a bíró nem fújta le korábban - lásd a dilemmát fent is)
Vlado Jeknic: Ismét szorgalmasan kifejelt minden felé járó labdát.
Igor Gal: Malinausakashoz hasonlóan ezúttal neki sem volt szüksége óriási mentésre, sőt, előttem van, ahogy előretör.
Dejan Vukadinovic: Azt hiszem az a legnagyobb dícséret, hogy egyáltalán nem látszott a játékán, hogy mellkasi fájdalmakkal vállalta a meccset. Lehet, Tornyi idejében jobb volt védekező középpályásként (szerintem nem), de az biztos, balhátvédként nagyobb szüksége van rá a csapatnak. Védőként volt veszélyes lövése is, de telejesítményére a koronát a harmadik góllal tette fel: labdaszerzés a saját térfélen, áttörés az ellenfél védővonalán, majd gólpassz.

Takács Péter: Ez nem az ő meccse volt, annak ellenére, hogy nagy hibát nem követett el. Azért nem dícsérem, mert közdött, szedte a labdákat, hiszen ez a "védjegye", viszont volt néhány olyan megoldása, ami alapján joggal mondhatta Tornyi, "nem jól passzol". Én továbbra is technikás játékosnak tartom, jöhet a jobb teljesítmény.
Zoran Supic: Az első félidőben védekező középpályásként, a másodikban előszűrőként inkább a védekezésből vette ki a részét a sűrűben.

Balajti Ádám: Szerintem neki is úgy marad meg ez a meccs, hogy életében nem védekezett ennyit. Talán ez volt az oka a cseréjének is.
Huszák Tamás: Ha semmi mást nem csinált volna, csak megzavarja a védőjét az első gól előtt, hogy Lippai üresen lőhessen kapura, már akkor is megérte beállítani. És ezen kívül sok feltűnőt tényleg nem csinált.
Lippai Ákos: Nálam magasan a meccs embere. Vagy a posztját találta meg Tóth Laci, vagy emberileg tudott rá hatni, vagy a gyors gólja hozta meg a kedvét, az biztos, sokat volt játékban, sokat passzolt és lőtt is. A gólján kívül volt egy távoli lövése az első félidőben, egy közeli a másodikban és egy szabadrúgása is, de azok kevésbé voltak sikeresek, bár az első kivételével biztató volt mind. Azonban nekem nem is ezek, hanem az a jelenet tetszett, amikor labdát szerezve indította Brnovicot. Ilyen Lippaira van szükségünk!

Bojan Brnovic: Ő a másik, aki a korábbi meccsekhez képest sokat javult. Ezt nála sokkal inkább a posztváltásnak tudom be, de talán rajta lehetett a legjobban látni azt is, hogy elfáradt. Addig viszont ment, mert mehetett, nem kellett visszafelé kacsingatnia, mindig volt mögötte ember.

Búrány Zoltán: A védelem megerősítésének céljval lépett pályára és alaposan túllőve a célon első gólját is megszerezte. Az egy dolog, hogy eddig nem lőtt kapura, de eddig szerintem még nagyon az ellenfél 16-osán belül sem járt. Úgy látszik, érdemes új részfeladatokkal megbízni.
Dobos Attila: Nagyon okos volt a harmadik gól előtt. Valószínűleg jobban védekezik, mint Balajti, ez indokolta a pályára küldését és ha azt nézzük, nem kaptunk gólt, akkor meg is oldotta.
Sadjo Haman: Pályára lépett, a lefújás után pedig volt egy szép félkezes átfordulása (láttam, ezt edzésen is gyakorolja).

2010. április 14., szerda

DVTK - Pápa: a meccs (2009-2010, 22. forduló)

Márminthogy a mérkőzés tévéközvetítésének teljes felvétele. Forrása, természetesen, a városi tévé (MiTV) kedd esti adása.
Ezúttal sikerült két darabban feltöltenem az anyagot, ami kitömörítés után DVD-formátumként lejátszható.

http://www.megaupload.com/?d=84KL1MFL
http://www.megaupload.com/?d=MZIXFF3W

2010. április 12., hétfő

DVTK - Pápa videók (2009-2010, 22. forduló)



Gólöröm (DVTK - Pápa 2009-2010)

A labdarúgó NB I. 2009-2010-es bajnokság 22. fordulójában lejátszott DVTK - Pápa mérkőzésre kiadott műsorfüzet.


Az összes oldal megtalálható itt.

(Felajánlásokat várok a gyűjteményem számára. A hiányzó példányok vastag betűvel kiemelve az alján.)

2010. április 11., vasárnap

Amikor három Tóth is játszott a DVTK-ban

Újabb csapatkép bukkant elő a múltból. a DVTK 80 esztendős fennállása alkalmából kiadott műsorfüzetben találtam az alábbi fotót.

A DVTK 1989-1990-es kerete
(nagyobb méretért katt a képre, még jobb, ha jobb egér, megnyitás új lapon/ablakban opciót választasz)

Egy hasonló játékra hívok mindenkit, mint egy féléve, a Felnőttek a gyerekek című posztban.

Csak tessék, csak tessék! Ki hány játékost ismer fel az 1989-1990-es keretből? De őszintén!

És mi az aktualitása ennek a posztnak azon kívül, hogy most találtam a fotót? Hogy a DVTK legújabb vezetőedzője, Tóth László is szerepel rajta! Aki őt is felismeri, az bónuszpontot kap.



Megfejtés A játékosok nevét úgy tudod elolvasni, ha az egérrel kijelölöd az egész sort.

Hátsó sor: Sikur György (gyúró), Palicskó Tibor (vezetőedző), Tóth György, Rostás Károly, Nagy Attila, Kaszás János, Varga Iván, Dancs Atila, Lakatos Csaba, Váradi Ottó (edző), Mitterpach Tibor (intéző)
Középső sor: Szabó Zsolt, Huszák Géza, Bém Gábor, Leskó Zoltán, Veréb György, Héjas Csaba, Tóth László, Tóth Miklós
Első sor: Csiba László, Csízi Gábor, Farkas Simon, Kiss Árpád, Lehóczky Zsolt, Farkas János, Hanyecz Béla

2010. április 10., szombat

A DVTK - Pápa előtt

Az utolsó szalmaszál.

Ha egy fuldoklónak szalmaszálat dobnak, akkor valószínűleg az semmire nem elég, kivéve, ha valójában tud úszni, csak valamiért megzavarodott, megijedt és a nyugalom megtalálásához elég egy szalmaszál is.

Körülbelül itt járunk most is. Ha most kell bármit is megtanítani a játékosoknak, akkor az régen rossz, annyi időnk nincs, de ha a meglévő tudást felhasználva finomhangolással is lehet eredményt elérni, akkor a következő is döntő meccs lesz.

Legyen!

2010. április 9., péntek

Új szín a palettán: a szürke sál

Mottó: Azért írok időnként sálakról, hátha egyszer
valaki megdob egy Emigrantes Rojos sállal

Régen írtam már sálakról, pedig közben folyamatosan bővült a gyűjteményem. Ezt a szürkét is valamikor a tél közepén vettem.

Igen, szürke. Azt hiszem, a színe a legjellemzőbb. Ez újdonság, ilyen még nem volt és ezzel új szín jelent meg Diósgyőrben. Ugye a kezdetek kezdetén volt a piros és a fehér, a második nagy háború időszakában jött a fehér helyett a kék. Utána elég sokáig ismét csak a piros és a fehér, esetleg egy kis zölddel kiegészítve, majd a Harcosok vezette be a sárga kísérőszínt. A kétezres évek közepén már néha több volt a fekete a sálakon, mint a piros és most itt a szürke.

Ez sem előzmény nélküli, elég nagy divat világszerte a szürke sál, amely segít kiemeli a klubszíneket.


Kétoldalas a sál - a betűk talpa "természetesen" egy irányba áll, így ez is elgörbülhet -, az egyiken az indulóból kölcsönzött "Együtt vagyunk, győzni fogunk" mondat olvasható. Először egy másodpercig elbizonytalanodtam, hogy hogyan kell összeolvasni a szavakat, de végül megoldottam a feladatot. Belegondolva, ha vízszintesen kerülének egymás mellé a szavak, akkor is lenne olyan, aki a címert nem elválasztó elemként értelmezve előbb csak a felső szavakat, majd csak azután az alsókat próbálná összeolvasni. Nagyobb problémának érzem, hogy elveszett a vessző, mintha két egymástől teljesen független szókapcsolatról lenne szó. Középen a címerhez ismét merészen és jól nyúltak hozzá a készítők - akik ezt a sálat is elkövették -, ezúttal az alját csapták le. A két végén a beforgatott DVTK és 1910 felirat is rendben van.


A másik oldal már kevésbé tetszik. A szürke alapon a fekete betűszín még elmegy, de az a betűtípus, amelyik a másik oldalon kisbetűként kifejezetten tetszetős, itt nagybetűként már nem jön be. A legfurcsább az Y és az Ő betű közti rés, de az S betűvel is barátkozni kell. Viszont szimpatikusan köszön vissza a nemzeti szín a háttérben - ilyet anno a Harcosok drapiján lehetett látni -, nem hivalkodó, nem arról szól, hogy mekkora magyar a viselője.

Az elején azt írtam, a szürke színe a legjellemzőbb. Ha ez teszi pozitív oldalról különlegessé, akkor a rojt színe a negatívum. Piros és fehér szálakból áll össze, de már középtávolról is rózsaszannek látnik. Kár érte!

Az anyaga ezúttal is kicsit műanyagos az ízlésemnek, de ezzel már megbékéltem (és különben is, a következő sál éppen az anyaga miatt lehetne népszerű, ha nagyobb példányszámban készült volna).

Ára: 2000 forint, de már régen nem kapható

2010. április 8., csütörtök

Molnár István (Monyó)

(Ezt a posztot még a kecskeméti kirándulás után terveztem, de akkor nem jutott rá idő.)

A kecskeméti stadion előtt találkoztam Orbán Józsival, aki úgyszintén esélyes az egyszer megírandó Tíz Diósgyőr-szurkoló második részében való szereplésre. Majd a szünetben beszéltünk néhány szót, akkor említette, hogy az egykori Diósgyőr-, majd Tiszakécske-játékos Molnár István, becenevén Monyó is ott van a vendégszektorban.

A DVTK öregfiúk csapata a centenáriumi teremtornán. (Fotó: BOON)
Álló sor: Sverla Béla, Vitelki Zoltán, Hanyecz Béla, Kiser László, Budai Tibor, Bém Gábor.
Guggoló sor: Farkas János, Földvári Tibor, Kiss József, Kulcsár Sándor, Molnár István.


- Hol van? Nem látom, mutasd meg!
- Ott lent a büfénél, ugyanúgy néz ki, mint régen.

Akkor már észrevettem, tényleg össze sem lehetett téveszteni senkivel, úgy nézett ki, mint húsz éve. A gyerekével, egy tízévesforma sráccal volt, aki állítólag végigszurkolta a meccset.

De miért örültem meg annyira Monyónak? Mert ő volt az első élő focista, akivel beszéltem. Tetszett a játéka, a hozzáállása, így amikor kikerült a kezdőcsapatból és egyszer csak szembe jött velem a Koós-ház mellett megszólítottam, mi van vele. Elmesélte, és a mai napig élénken él bennem, hogy azzal fejezte be: most szurkoljon a Diósgyőr ellen? Kudarcok esetén biztosan több esélye lenne visszakerülni a kezdőbe, de nem teheti, hogy a csapata vereségéért szorítson.

(Még egy hozzá kapcsolódó lelátó beszólás: szögletnél nem a 16-os előterében, hanem sokkal hátrébb,talán utolsó emberként helyezkedett. Amikor szóvá tettem, hogy ez luxus, hiszen jól lő, akkor az osztálytársam lecsapta a magas labdát: azért nem kell közelebb mennie, mert jól lő.)

A történetnek úgy kellene befejeződnie, hogy a meccs után odamentem hozzá, autogrammot kértem, kikérdeztem mi van vele, interjút készítettem a DVTK.eu számára, hogyan tetszett a meccs, de nem így történt. Mire feleszméltem a pontvesztés miatti búból, már elhagyta a lelátót és többet nem is láttam.

Hazafelé az autóban tudtam meg, hogy Tiszakécskén - ahová Diósgyőrből igazolt, pályára is lépett ellenünk többször is - él, onnan autózhatott át Kecskemétre. Legközelebb majd ügyesebb leszek, még egyszer nem hagyok ki ekkora ziccert!

2010. április 7., szerda

Lopott poszt 2.

Nem én írtam, talán ennyire nem vagyok elkeseredve, elég sok NB II.-es meccsen voltam már ahhoz, hogy ne gondoljam, itt a világvége egy kieséssel (bár kicsit sem örülök a lehetőségnek, sőt!)

Az írás a DVTK.eu fórumából származik, Elzett műve. Jó olvasást!


Megint megcsalt ez a kurva. Az utolsó pár hónapban folyamatosan...De hát mit is várok, ismerem már vagy 25 éve. Sosem volt valami jó bőr... Minden héten kivonul a sarokra a másik tizenöttel, kínálják bájaikat, ő meg csak átver folyamatosan. De megérdemlem, mert csak őt szeretem, csak ő kell.

Azt mondják, 30 éve volt fénye teljében. Én ezt nem láthattam, még túl fiatal voltam. De már láttam 98-ban, akkor felvillantott valamit, tízezrek álltak sorban kegyeiért, és meg is kapták, ami jár a pénzükért. Aztán a drog, alkohol, rossz útra vitte, kómába esett. Ott álltunk a betegágyánál, úgy éreztük nincs remény... Aztán kapott új májat, újra kiállt a sorra, igaz először csak a szántóföld mellé, aztán egy újabb operációt követően már a mellékutcában strichelt. Mindig ott voltunk mellette, kerestük kegyeit, pedig csak ritkán sikerült valamiféle élménnyel megajándékoznia.

Mindig is volt stricije. Mindegyik kihasználta, kifosztotta, megerőszakolta, ott hagyta az út szélén, kisemmizve. De minket nem érdekelt, csak ő kellett. A legutóbbi pl. építési vállalkozó volt. Leígérte a csillagos eget, csöpögtetett némi aprót, majd türelmetlenségében ő is kifosztotta, még a ruhát is leszedte róla, ott állt kurvánk egy szál bugyiba az út szélén. Már a zsaruk is be akarták vinni, hogy ennek nem lehet bárcája, hiszen még ruhája sincs.

Ekkor jött egy öltönyös, jó modorú politikus. Mindenki megörült, mert kivakarta a koszból, adott neki egy valag zsét. (azért örültünk, mert a kolléganője, a Debi is hasonló szituba volt vagy tíz éve, jött egy politikus, aki aztán átpasszolta egy vállalkozónak, az meg jó sokat költött rá, szép ruhákba járatta, wellness, szolárium, jó kaja - az idén meg fellépett az álmok színházában, igaz csak epizódszerep jutott neki, de akkor is, ez a csúcs, amit egy hazai kurva elérhet).

Kurvánk, ahelyett, hogy okosan használta volna a pénzt, mindent magára költött. Elvégre születésnapja volt. A századik. Ledobálta régi gönceit - pedig volt közte egy-két használható darab is, kölcsönzött magának a győri színházból pár szép ruhát. Méregdrágán. Amik tényleg szépek voltak, de azt senki sem láthatta, hogy a szoknya szakadt, kilátszik a feneke, a cipő sarka csak meg volt ragasztva, az első lépésnél letört...

Aztán megvette a legdrágább csoda sminkkészletet Katarból. Én is örültem neki, ugyanezt használta 98-ban, nagyon jól állt neki, olyan vadító volt... Igaz, hogy volt egy kis mellékhatása annakidején, de arra csak kevesen emlékeztek. Én sem... Az idő mindent megszépít... Azonban a sminkkészlet színei megkoptak, amikor először tükörbe nézett, már látta, hogy nem áll jól. Nagyon nem áll jól. De ki mégsem dobhatja, marha drága volt.

Kiállt ismét a sarokra, mi rohantunk hozzá, hogy láthassuk, hogy áll az új ruha, az új smink... Borzalmas csalódás volt, külön-külön talán, mutatott volna valahogy, de ez így egyben... rémes. De még mindig őt szerettük, hiszen ő a MI kurvánk...

A második hétre, a születésnapjára, olyan tüzijátékot rendeztünk neki, amilyen még nem volt Magyarországon egyik türelmi zónában sem. Nyolcezren álltuk körbe, és biztattuk, hogy mutasson valamit, de nem... nem megy... szakadt a csillogó ruha, szétfolyó smink, nem ezt akartuk...

Valaha odaadó volt, mindent elkövetett, hogy a kuncsaftokat kiszolgálja, aztán ez hol sikerült, hol nem, de az akaratot, a hozzáállást díjazta mindenki, aki a sarokra járt. De ez most más... Hol a régi odaadás, a régi csibészség, a hamiskás mosoly, bármi, amivel megbolondított, hogy a következő héten megint ott álltunk nyálcsorgatva...

A többi kurva foggal-körömmel harcol a placcért, kitépik egymás haját, kikaparják a másik szemét, összekarmolják a másikat. A miénk... ő hagyja magát, mindenki őt veri egy kis sikerélményért, és ő semmit sem tesz. Semmit. Nagyon úgy tűnik, hogy a főútvonalról a mellékutcába szorítják a többiek, akik jól tudják, hogy a mi kurvánk kuncsaftjai a legjobbak, azokat megszerezni sohasem lehet A mellékútról iszonyat nehéz a visszatérés. Az ottani kurvák is kemények, nem szeretik a főútról lebukottakat, mindenki majd ő ellene akarja megmutatni.

De mi akkor is szeretni fogjuk, ha a smink lekopik, a kölcsönruhát visszaadja, és a mellékútra fogunk járni egy kis élményért, mert ő a MI kurvánk.

2010. április 6., kedd

DVTK - Vasas videók (2009-2010, 21. forduló)



Kaput eltaláló lövés: nulla (Vasas - DVTK 1-0)

(Ahogy írtam, nem voltam ott a Vasas - DVTK meccsen, ezért olvassuk közösen kardosig beszámolóját!)

Bajzát Péter (Fotó: Adamm)

A mérkőzés előtt Norbi azt írta itt a blogban, hogy győzelmet vár a mérkőzéstől. Így gondolta azt a majd 200 diósgyőri is, aki összegyűlt a Fáy utcában a vendégszektorban. De győzelmet vártak a hazai oldalon is - mert hát kit verjenek meg, ha nem a tökutolsó Miskolciakat. (Ki is jöttek vagy 400-an.) A szurkolás nálunk előénekes híján elég esetleges volt, de a Vasas-tábor sem rendezett karneváli hangulatot.

Tornyi Mester csak kényszerűségből változtatott a KTE ellen viszonylag jól működő csapaton. A kiállított Bognár helyén Somorjai játszott, míg a sárgák miatt hiányzó Vuka helyére balhátvédbe visszatért Zámbó. A többi maradt ugyanúgy: Balajti a jobb-, Brnovic a baloldalon próbált felzárkózni Bajzát mellé.
A rengeteg pontatlanság miatt folyamatos játék nem tudott kialakulni. Kevés volt az elképzelés is. Ráadásul az előző fordulóban Balajti rendre galibát tudott okozni. Most viszont az ifista külsejű Vasas balhátvédben, Katona Mátéban emberére akadt.
Bár sok helyzete nem volt a Vasasnak sem, azért ott volt egy Hrepka próbálkozás és volt egy Benounes-gól. (A gól előtt elképzelhető, hogy volt egy kezezés, de nekem ott a helyszínen nem tűnt fel.)
Nálunk senki és semmi. Lehoztuk úgy az első félidőt, hogy nem volt kaput eltaláló lövésünk...

A második félidőben több lehetőségünk volt. Ezek nem kidolgozott helyzetek, hanem szerencsés lehetőségek voltak inkább: Bajzát-fejes, Brnovic-fejes, Brnovic-lövés, Takács-szabadrúgás. Ennyi. Hozzáteszem Véghnek egyet sem kellett védenie, mert mind elkerülte a kaput. Így viszont lehetetlen gólt szerezni. A Vasas megérdemelten nyert, mert nekik volt egy kis csapatjátékuk, jobban akarták a győzelmet és higgadtabbak voltak, ráadásul egyik helyzetüket kihasználták.

A lefújást követően a Vasas játékosok öröme határtalan volt - mintha BL-t nyertek volna úgy tomboltak a sajátjaik előtt.
Nálunk felhangzott a "Gyertek ide! Gyertek ide" rigmus, majd amikor a játékosok naivan elindultak a tábor felé megköszönni a biztatást, felcsendült a "Nem érdemlitek, a Diósgyőr-mezt nem érdemlitek!" .

Ezzel az eredménnyel 9 pontra nőtt a hátrányunk a bentmaradó csapatokhoz képest. 9 forduló alatt kellene kétszer annyi győzelmet szereznünk, mint amennyi most van. Reménytelen. Főleg a mutatott játék miatt.

Játékosonkénti értékelés


Mindaugas Malinauskas: Többször ő tartotta meccsben DVTK-t. Az egy az egyes szituációkban hihetetlenül agresszíven és jó ütemben jön ki a támadóra. Több nagy bravúr. A meccs embere.

Somorjai Tamás: A jobbhátvéd poszt nem az övé. Lassú, határozatlan és nagyságrendekkel gyengébben helyezkedik, mint Bognár. Viszont többször ment előre, mint a másik oldalon Zámbó.
Igor Gal: A gól előtti kipattanónál lassan reagált, de lehet egyébként sem ért volna oda. Több határozott szereléssel bizonyította, hogy nélküle nem nagyon lehet elképzelni a mostani DVTK-t.
Vlado Jeknic: Egyszer megint elcselezte magát a saját tizenhatosunk előterében. Ha ezeket elfelejtené akkor nagyon jó kis védő lehetne.
Zámbó Bence: Keveset vállalkozott, próbálta a biztosat megjátszani. Szerencséjére a Vasas támadásai inkább a másik oldalon futottak, így nem állították keményebb próba elé. A helyére beálló Sadjo Hamannal Tornyi a bal oldalt próbálta aktivizálni, de mivel a kameruni nem igazán kapott labdát (meg hát nem is támadtunk), ezért ez a próbálkozás megrekedt az ötlet szintjén.

Takács Péter: A szokásos rakkolós játékát hozta. Ismét volt egy veszélyes szabadrúgása, de ezúttal mellé lőtt. A helyére beálló támadóbb szellemű Zsivoczky Norberttől szintén a támadások kreatívabbá tételét várhattuk volna. De Zsivó második NB I-es meccsén keveset volt játékban. Volt egy szép átlépős csele, amiből végül nem lett helyzet és... és ennyi.
Búrány Zoltán: Takihoz hasonló játék. De előre továbbra sem megy neki.

Lippai Ákos: Nem tud igazi irányítója lenni a csapatnak. Az nem elég, hogy ad egy jó passzt. Neki a támadással tovább kellene menni és várni vissza a labdát és alternativát adva segíteni a támadásokat . Ehhez persze jóval több futás is kellene.

Balajti Ádám: Most nem villogott úgy mint a KTE ellen. Nagyon indiszponáltnak tűnt. A rá nem igazán jellemző technikai hibák kísérték végig. Helyzetbe sem került.
Bojan Brnovic: Ha üresen állva tizenkét méterről, szemből eltalálja a kaput vagy a 6 méteres fejese bemegy, most ő lehetne a meccs embere. Szabó Viktortól megszoktuk ezt a teljesítményt, Bojantól azért ennél jóval többet várunk.

Bajzát Péter: Neki is volt egy fejese ami nem talált kaput és egy kipattanót kapásból méterekkel vágott a kapu fölé. Kétszeres gólkirálkyént nem csak a mostani meccs, hanem a tavaszi 6/0 is roppant kevés.

2010. április 5., hétfő

Jöhet a feltámadás

Nem láttam a Vasas elleni meccset, így arról nem írok. (Kardosig majd talán...) Viszont így is van mondanivalóm.

A mérkőzés előtt azt írtam, csak a győzelem lehet elég a bennmaradáshoz, a győzelem azonban elmaradt. Tudom, az utolsó töltényig harcolni kell, de ha sorra veszem az észérveket, akkor nem sok szól mellettünk.

Ugye, többször elhangzott, hogy 18 pont kell a bennmaradáshoz, ami akár lehet 6 győztes meccs is. A Pápa ezt egyhuzamban megcsinálta ősszel, úgyhogy elvileg nem lehetetlen, mi is követhettük volna a példát, de mikor játszunk könnyebb ellenfél, mint a Vasas ellen? Így is lehet hat győzelem, de minden győzelem helyett lehet egy rosszabb napon döntetlen (lásd Kecskemét a múlt héten) és máris nincs meg a hat. Persze lehet győzelmekből és döntetlenekből is összerakni a 18 pontot, de már csak 9 forduló van hátra, egyre kevesebb lehetőség maradt pontot szórni. Márpedig a döntetlen a mi helyzetünkben egyértelműen pontszórás.

De miről beszélünk? Azt nem látom, hogyan lesz 9 meccsen 6 győzelem, ha eddig 6 meccsen mindössze 1 pont sikerült!

Lehetne egy másik út is. Nem kellene 18 pont, ha a konkurencia megállna a pontgyűjtésben. A Nyíregyháza ősszel is jól kezdett, az első négy fordulóban szerzett hét pontot, majd a többi tizenegyben hármat. Az első négy körben most is megvolt a nyolc pont, ha ehhez még 3-4-et tesznek hozzá, akkor megállnak 22-23 pontnál, ami tuti kiesést jelent számukra.

Ahogy írtam a meccs előtt, a másik favoritom a Vasas. Ugyan ők ősszel sok pontot szereztek, de tavasszal teljesen érthető módon beragadtak.

És itt a nagy probléma! Nem elég, hogy ismét nem sikerült pontot szerezni, adtunk a Vasasnak hármat! Úgyhogy lassan el is lehet vetni ezt a variációt, ismét az a kérdés, honnan lesz 30 pontunk?

Húsvét van, adja magát a válasz jöhet a feltámadás. Mert a kilenc meccsen megszerzett 18 pont az valódi feltámadás lenne, amely természettudományos módon legalább olyan kevéssé magyarázható, mint Jézus feltámadása.

De félek tőle, egy egészen más feltámadásra lesz szükség, méghozzá az NB II.-ben. Ha eljutunk oda, akkor az sem lesz kis feladat, mert ismét új csapatot kell építeni és ha a Nyíregyháza is kiesik, akkor előfordulhat az, hogy idén senki nem akar feljutni komolyan a Keleti csoportból, jövőre pedig ketten is. És a végén világ csúfságára majd azért kell szurkolnunk az utolsó fordulókban, hogy a Nyíregyháza ne kövessen minket.

2010. április 3., szombat

A Vasas - DVTK előtt

Már nincs sok hátra a kezdésig, de azért leírom, mit várok:

GYŐZELMET

Már nincs mit magyarázni, nincs mire várni, csak a három pont lehet elég a bennmaradáshoz.

Ezen kívül az a Vasas az ellenfél, akit a tavaszi szezon előtt a kiesés titkos esélyesének tartottam. Nincs pénzük, játékosuk sem nagyon, egyedül Mészöly Géza munkájának volt köszönhető az őszi néhány pont. Őt pedig elküldték, szereztek is eddig három pontot, ezzel tavasszal ők a második leggyengébbek. (Ne feszegessük, ki a leggyengébb...)

De nem a Vasas gyengeségében kell bíznunk és mindaddig fölösleges az ellenfelek botlásaira várni, amíg mi nem tudunk győzni. Viszont, ha megvan az első győzelem, akkor utána jöhet a többi szép sorban. Ha viszont ma nem lesz meg a három pont, akkor...

2010. április 1., csütörtök

Ha most kezdődne a bajnokság (Kecskemét - DVTK 1-1)

Véget ért az első négy meccses nehéz sorozat, ami előre is nehéznek tűnt, utólag pedig kiderült, nem sikerült pontot szerezni. Ezért - és az őszi 12 pont miatt - Kecskeméten el kellett kezdeni a felzárkózást annak ellenére, hogy sok biztató jelet a Győr ellen nem láthattunk.


Gyakorlatilag a kezdő sípszóra - pontosan az után ~1 perccel - estem be a stadionba, ahol meglepően sok, mintegy félszáz 105 diósgyőri volt (A körülményekről ezúttal nem írok, mert nem sok minden változott tavalyhoz képest). És azt láttam, hogy...

Egész úton próbáltuk kitalálni, valójában ki fog kezdeni, mert hiába mondta el Tornyi Barnabás pénteken a kezdőt, lehetett sejteni, mégsem úgy lesz. Abban megegyeztünk a kocsiban, hogy Vuka lesz a balhátvéd és Bognár, Gal és Jeknic a másik három védő, de a többi már nem tűnt olyan egyértelműnek. Ehhez képest is meglepett a felállás nem csak a személyek, hanem a hadrend miatt is

Malinauskas
Bognár, Gal, Jeknic, Vukadinovic
Takács P., Búrány
Lippai
Balajti,                     Brnovic
Bajzát

Az egy szem éket Balajti és Brnovic oldalról támogatta, Lippai első középpályás vagy utolsó csatár volt, a védelem előtt pedig középen, illetve a pályát teljes szélességében bejátszva védekezett Takács és Búrány.

Nem én vagyok az első, aki leírja: bejött a húzás. Hiába kapott az elmúlt meccsekhez hasonlóan kevés labdát Bajzát - tulajdonképen egyet, amit be is lőtt, sajnos a bíró visszafújta -, Balajti és Brnovic fel tudott zárkózni, így ezúttal az egy több volt mint a kettő. Ugyanakkor a védelem stabil maradt, a Kecskemét nem tudott mit kezdeni a Balajti és Brnovic mögött üresen maradó területtel. Helyette gyömöszkölték a labdát, de valódi esélyük nem volt a gólszerzésre.

Persze a jó játékhoz nagyban hozzájárult, hogy a DVTK korán gólt szerzett. A hazaiak nagyon reklamáltak, hogy Bajzát lesen volt - igaz is -, de a bíró tétlennek minősítette - ez is igaz volt. Ha befújja, akkor sem követ el nagy hibát, mint ahogy, ha a védő nem fejeli ki a labdát, akkor vagy a kapusé lesz, vagy Bajzát helyzete válik aktívvá. Mindenesetre Takács összeszedte a labdát, Balajtihoz passzolt, aki 2-3 csel után a kapuba lőtt. Kellett a gólhoz Lazareanu kapus is, de ezt a meccs előtt is tudtuk, hogy rá lehet számítani. Ősszel is kiejtett egy labdát, most a felpattanó labdát nem tudta védeni.

Ezután viszont nagyon felpörgött a Kecskemét, volt két olyan helyzetük, amiből nem csak egyenlíthettek, hanem fordíthattak volna. Sőt a kapufájuknál nem csak azért volt szerencsénk, mert kapufa lett, hanem azért is, mert egyedül várta egy hazai játékos a kipattanót, de az nem felé pattant, hanem szögletre. Ezt már csak a videón láttam, mert éppen ebben a periódusban a Zelnök Úr eszmefuttatásait, sztoriait hallgattam, ami nagyban gyengítette a meccsre való koncentrálást, bár kétségtelenül szórakoztató volt.

Ahogy ezt a tíz-tizenöt percet átvészelte a DVTK, már csak az volt a kérdés, mikor lövi a következő gólt a DVTK. A szélről jöttek a szép beadások, Balajti ziccere előtt pedig négy játékos - Bajzát ívelt, Balajti levette, majd Lippaihoz került, aki átnyomta a másik oldalra Brnovicnak. Ő pedig visszatette Bajztnak - ért labdába, szóval nem lehetett esetlegességgel vádolni a csapatot. A legszebb támadás talán mgis az volt, amikor Malinauskas letette a labdát Vukadinovicnak, aki rövid labdavezetés után a vonal mellett jobb külsővel indította Brnovicot. Bojan úgyszintén nem sokat cipelve a kapu elé kanyarintotta a labdát, ahol Bajzát éppen lemaradt.

Ehhez jött még a második félidőben Takács kapufája, ami előtt nagyjából egy jó beadást tudtam elképzelni, meg sem fordult a fejemben, hogy rálövi. De rálőtte, mi pedig azt néztük a másik kanyarban, hogy kapufa, lepattanan, majd púpozódik a háló. Sajnos nem púpozódott, csak szerettük volna. Ekkor merült fel, hogy most aztán jó lenne még egy gólt lőni, mert akkor biztos a győzelem.

Ehelyett jött Bognár hülyesége, amivel kiállítatta magát. Egészen addig nem volt komoly támadása a Kecskemétnek, amit Malinauskas védett, az mind távoli lövés volt, szerintem a maradék időben még gólhelyzete sem lett volna a hazaiaknak, ha nincs a piros lap. Az már csak kisebb bosszúság, hogy már az első sárga is fölösleges volt, de utána nem is értem, miért csúszott rá a védőre, mikor a kaputól jó távol volt és már Gal érkezett is segíteni. Ha elmegy az ellenfél, akkor sincs semmi...

Persze az emberelőny csak esély, azzal élni is kell tudni. Nem mondom, hogy a Kecskemét tudott, de mégis kiegyenlített. Elsőként Takács húzódott hátra jobbhátvédbe, de nem sokkal később Lippai le és Somorjai be, Takács pedig visszatért a helyére. Ez csak a tény kedvéért, mert valójában nem ez volt a kapott gól oka. Sokkal inkább az, hogy nem sikerült megtartani a labdát, az folyamatosan jött vissza. Ennek ellenére túloznék, ha azt mondanám, érett a gól, ami végül egy jól eltalált lövés után született meg. Hogy miért nem védte Malinauskas, arról itt az én teóriám: a gól előtt volt egy nagy védése és a következő lövésig eltelt rövid időben nem sikerül elfoglalni a legjobb pozíciót a kapuban, ezért a jobb oldalt kicsit üresen hagyta. Pechünkre pont oda ment a lövés.

Ha most kezdődne a bajnokság, akkor nyugodtan dőlnék hátra. Van egy idegenben szerzett pontunk, jól játszott a csapat, biztosan jönnek majd a sikerek, de sajnos öt meccs már lement és egyre inkább olyan helyzetbe kerülünk, hogy már a döntetlen sem elég, csak a győzelem.

Játékosonkénti értékelés


Mindaugas Malinauskas: Most már nagyon közel járt hozzá, hogy gól nélkül hozzon le egy meccset. Ami védeni valója volt, azt magabiztosan tette, a kapott gólról fentebb írtam. A lelátóról úgy tűnt, nagyon vigasztalhatatlan a döntetlen miatt, remélem nem megy a teljesítményére a sok kudarc.

Bognár Zsolt: Mit is írhatnék még?
Igor Gal: Egyszer kisegítette Malinauskast, mikor már verve volt, tovább érik bennem róla az a kép, hogy ő a nagy mentések mestere.
Vlado Jeknic: Ő pedig a sok mentés mestere, folyamatosan rúgta, fejelte ki a labdákat. Mintha direkt neki rugdosták volna. Kicsit nevetséges volt, mikor a bíró nem fújta le derékon könyöklése után a helyzetet, majd mérgében kibikázta a labdát és lefeküdt a földre, de sajnos ilyen a foci, a bíró csak földön fekvő játékoshoz engedi be az orvost, masszőrt.
Dejan Vukadinovic: Megoldotta a balhátvéd feladatát, erre mi történik? Megvan az ötödik sárgája és jöhet ismét Zámbó.

Takács Péter: Végre kapott egy teljes meccset, meg is hálálta a bizalmat. Mivel csak ketten voltak igazából a középpályán, jó nagy teret kellett bejátszani. És ha a szabadrúgása bemegy, akkor övé a forduló gólja (miénk pedig a 3 pont).
Búrány Zoltán: Féltem tőle, múlt heti betegsége miatt nem bírja majd a végét, de nem fáradt el jobban, mint a többiek. Bizonyította, helye van a csapatban.

Lippai Ákos: Most vagyok bajban. Aki ott volt, legyen szíves segítsen, mert abban biztos vagyok, hogy nem szidtuk Ákost, és nem is dícsértük, de hogy játszott?

Balajti Ádám: Gól, legnagyobb helyzet, ugyanakkor még mindig képes belebonyolódni a cselekbe, húzogatásokba. Ugyanakkor az pozitívum, hogy rendesen visszament védekezni, ha a helyzet úgy hozta.
Bojan Brnovic: Neki talán nem feküdt annyira a szélső poszt, mint Balajtinak, de nem vallott szégyent. Kár, hogy sérülés miatt le kellett cserélni.

Bajzát Péter: Lőtt egy gólt. Ha nem adta meg a bíró, akkor is belőtte. Erre számíthatnánk, csak sajnos kevés, gyakorlatilag nulla ilyen labdát kap.

Roszel Róbert: Egyértelmű volt, hogy Brnovic sérülése után ő lép pályára. Én sokat nem láttam tőle, viszont hibaként is maximum azt róhatom föl, hogy nem sikerült lövéssel befejeznie egy szem lehetőségét.
Somorjai Tamás: Bognár kiállítása után annyira beszorultunk, hogy a sok védekező közül nehéz is lett volna kitűnnie.
Dobos Attila: Pályára lépett