2010. november 26., péntek

DVSC - DVTK videó (2010-2011, edzőmeccs)

Megtaláltam, megnézni nem tudtam, mert nem megy, de kitettem. Hátha...

FRISSÍTVE: S lőn! Vagy nagy mákjuk volt a tv-seknek, hogy pont elkapták a gólt, az alatt a néhány perc alatt, amíg kinn voltak, vagy a szerkesztő volt béna, vagy a meccsen nem történt semmi.


2010. november 19., péntek

A DVTK - Orosháza előtt

A Cegléd elleni meccs országos kettes volt, meg is lett a kétgólos győzelem, az Orosházával kapcsolatban is hasonlók a várakozások.

Azonban tapasztalhattuk, a hazai pálya sem mindig előny és biztos vagyok benne, ha csak 1-0-ra kap ki az Orosháza, akkor Nyékládházánál már lehet mosolygós arcokat is látni a buszukon.

Valahogy most is jobban bízom a kiugrásokban, pontrúgások utáni szitációkban mint a beadásokban, sokpasszos támadásokban, persze megint elsülhet valakinek a lába. Nem árt próbálkozni, mert egy kapuja elé beálló csapat ellen az mindig egy hatékony módszer. A lényeg: szerezzük meg a vezetést, mert az a statisztika szerint már fél győzelem.

Még nincs itt az ősz összegzésének az ideje, de kicsit úgy tűnik, a fejekben nincs rendben valami. (A szezon elején ez teljesen érthető volt, manapság már kevésbé) Erre utal, hogy egyszer sem sikerült fordítani, és a két kiütéses győzelemhez is egy-egy korai gól által megszerzett lendület kellett. De ami legemlékezetesebb: a Vác elleni szenvedés, ami Horváth Gábor gólja után egycsapásra eltűnt és gálaelőadásra váltott a DVTK.

Visszatérve a szombatra, véleményem szerint most egyet tehet a DVTK: minél több pontot kell szerezni és készen állni arra, hogy a Nyíregyháza botlik. És akkor a helyébe lépni.

Csak legyen meccs, nehogy a köd közbeszóljon!

2010. november 18., csütörtök

Tudósítottam (Cegléd - DVTK 0-2)

Ez megint egy emlékezetes mérkőzés lesz és ezzel valószínűleg egyedül vagyok a Cegléd - DVTK-ra kilátogató nézők közt. Sok mindent csináltam már a DVTK körül - szurkolás, koreográfiák, sál, stb., még fociztam is az MLSZ miatt elmaradt DVTK - ZTE mérőzés helyett megrendezett meccsen, hogy a dvtk.eu-ról ne is beszéljek -, de mérkőzésről még nem tudósítottam. Most eljött annak is az ideje. Úgy alakult, hogy sokáig úgy tűnt, a BOON részéről nem tud senki elutazni Ceglédre, ezért megkértek, telefonálgassak, ha már úgyis ott vagyok. Belementem. Mit ne mondjak, egészen más volt így a mérkőzés. Egyes jeleneteket sokkal jobban fel tudok most is idézni, de az összkép már sokkal inkább rejtve maradt. Nem is beszélve arról, hogy egy hazai helyzet után a DVTK kibontakozó támadását csak fél szemmel lehetett figyelemmel kísérni, mert legalább olyan fontos volt, hogy végre forduljon meg a ceglédi csatár és lássam a hátán a számot. Egy Milan - Barcelonán még a keretből kiszorulókat is felismeri a tudósító a szemöldökéről, ugyanez a Cegléd kezdőjátékosainak arcáról sem mondható el.

Utólag visszagondolva a tudósításban tulajdonképpen nagy hibát nem vétettem. Az egyik cserét néztem el, már az előkészületek idején bemondtam, végül jóval később került rá sor, illetve pont a megelőző lehetőséget diktáltam telefonon és nem láttam pontosan, hogyan került a gól előtt Gohér elé a labda, így kipattanónak mondtam Dobos passzát. És a nézőszámot becsültem kicsit alá, 40-nél végül többen gyűltünk össze “vendégszektorban”.

És hogy valami pozitívat is mondjak: számomra nem volt üresjárat a meccsen, véletlenül sem unatkoztam. Korábban kétszer tudósítottam élőben: egyszer többedmagammal egy polgármester-jelölti vitát (a témából sejthetitek, nem tegnap volt), másodszor egy Miskolc Rallye prológot. Az elsőnél vért izzadtam, a másodiknál szinte alig láttam valamit a versenyből, egyfolytában gépeltem, így a telefonálás maga volt a Kánaán.

Azért volt egy meccs is. Összességében elég lagymatag volt, ami lehetett az ellenfél gyengesége, a pálya állapota miatt, de az is előfordulhat, hogy a játékosok fejében még benne volt a múlt heti Mezőkövesd elleni vereség, ami miatt sokkal többet ért a 3 pont, mint a szép játék. Persze akkor lehet lagymatag egy meccs, ha nagy különbség van a két csapat közt, mert különben alacsonyabb-magasabb színvonalon, de küzdenek egymással. A DVTK sokkal jobb a Ceglédnél, szép lassan felőrölte őket. Az első félidőben még akadt az ellenfélnek egy óriási ziccere, de a másodikban már helyzet is csak akkor alakult ki, amikor Radoš passzolt nekik. A kétségbeesésükre jellemző, hogy a vége felé már 30 méterről is lövésre vállalkoztak. Mindehhez természetesen hozzájárult az is, hogy emberhátrányba, majd kettős emberhátrányba kerültek. Újra elismétlem egyik tételem: ha benyomja egy csapat az ellenfelét, akkor az hibázni fog. Most nem volt öngól, 11-es, de azt mindenki beláthatja, ha a DVTK a saját térfelén passzolgat, akkor nem szabálytalankodik az ellenfél. És akkor még ott volt a ceglédi kapus kezezése, amit máig nem értek, miért nem ért piros lapot. A bíró által is elismerten a 16-oson kívül mentett George elől, mégis a pályán maradhatott. Furcsa. Mondanám, hogy ez az elmaradt kiállítás is szerepet játszott a másik kettőben, de Granátot hátulról minimum sárgát érően rúgták le, így ez nem kérdéses. A Gohér elleni szabálytalanságért adott piros a helyszínen véleményesnek tűnt, az összefoglalóban már nem.

És mit csinált a DVTK? Tulajdonképpen semmi különlegeset. Próbálta kiugratni a lyukba futó csatárokat, középpályásokat, de vagy a kapus volt résen (lásd a már említett elmaradt kiállítást), vagy hosszú volt a labda, vagy lest intett a partjelző. És hogy legyen tere a csatároknak, az első félidőben néha kicsit hátul játszott a Diósgyőr. Szükségszerű volt ez a játék, mert a passzok ismét nem mentek, egyetlen támadás volt, ahol legalább 5-6 jó átadással sikerült a 16-oson belülre kerülni. A másik lehetőség az átlövés volt, amit Gohér jól ismert fel. (A harmadik a szöglet utáni fejes/lövés, de az nem volt.) A vezetés után nemigen változott a játék képe, a Cegléd nem akart sokat kapni, a DVTK-nak pedig a 3 pont fontosabb volt a gólkülönbségnél. Később ez még szembetűnőbbé vált az emberelőny miatt, de végül egy szép kontra végén Roszel passzából csak bebiztosította a győzelmet George.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Meglepően sokat kellett védenie, igaz egyetlen ziccer kivételével nem volt nehéz dolga. Akkor viszont nagy bravúrt mutatott be. Legalább ekkora hibát követett el, amikor ártatlan szituációban egyszerűen az üresen álló ellenfélnek passzolt, amiből persze helyzet alakult ki.

Horváth Gábor: Ismét jobbhátvédként kapott játéklehetőséget. Benczés Miki nyilatkozatával egyértelművé vált, többet kellett volna támadnia, valószínűleg ezért cserélte Szabó Péterre.
Igor Gal: A biztonságos védekezés volt a feladata, azt meg is oldotta.
Budovinszky Krisztián: Ismét megvolt a hajmeresztő hibája, a 16-oson belül veszítette el a labdát egy teljesen ártalmatlan szituációban. Érdekes módon ezúttal a tőle megszokottnál kevesebbet ment előre.
Gohér Gergő: Lőtt egy gólt, kiharcolt egy kiállítást és egy sárga lapot és volt egy másik nagy lökete. Egyértelmű, hogy jó formában van, már csak egy mérkőzésen kellene ezt bizonyítani ősszel.

Dobos Attila: Nem ment annyira neki, bár így is adott egy gólpasszt és volt néhány kiugrása is. Ekkora rutinnal nem lenne szabad sípszó után elrúgni a labdát!
Lippai Ákos: A második gól előtti szituáció tőle indult. Próbálta osztogatni a labdákat, de ahogy fentebb írtam, valami mindig hiányzott a tökéleteshez.
Mohamadou Abdouraman: Erősödött a DVTK a visszatérésével, nagyon sok labdát szerzett. Azonban számomra az ő játékán lehetett leginkább látni, hogy emberelőnyben sem vállalt kockázatot, igaz az öcsém szerint szükség is volt hátul az “agyonbiztosításra”.
Faggyas Milán: Neki sem ment igazán. A cselei nem jöttek be, a passzok sosem voltak az erősségei.

George Menougong: A mindenki által szidott rossz talaj őt zavarta a legjobban, hiába próbált húzogatni, az össze-vissza pattogó labda miatt minduntalan belebonyolódott a cselekbe. Azért végül csak meglőtte a gólját.
Granát Balázs: Most ő volt az, aki inkább a védőkkel küzdött, minthogy focizott. Kiharcolt egy piros lapot, de a kapura veszélytelen volt.

Roszel Róbert: A második gól előtt rendkívül önzetlen volt, már ő is 100%-os helyzetben volt, mégis passzolt George-nak.
Szabó Péter: Pályára lépett.
Kovács Ádám: Ha a bemelegítéskor nem izzadt meg, akkor a meccsen már biztosan nem volt rá ideje.

2010. november 12., péntek

Egy csíkos és egy hazafias DVTK-sál

Technicsék műhelyéből újabb két sál ért el a gyűjteményembe. (A harmadikra, a Tűzben edzett csapatra egyelőre várok.)



Kezdjük a jobbikkal! Régóta le szeretném cserélni azt a sálat, amelyiket már elég régen hordok, de az újabb sálak egy részét sajnáltam “elkoptatni”, másik részét pedig nem tartottam annyira jónak, hogy hordjam. Elhatároztam, legközelebb kettőt veszek, egyet a gyűjteménybe, másikat hétvégi használatra, ha valamelyik megüti a mércét.

Amikor először hallottam erről a csíkos sálról, akkor azt is mondták, akár mindennapi viseletre is alkalmas lesz, ezért kiemelt izgalommal vártam. Tulajdonképpen nem csalódtam, mert a szokásos magas színvonalú munka, de az egyik legfőbb hibája éppen az, hogy a viselése nem 100%-ig kényelmes. Előrebocsátom, két okból cincálom szét a sálat: egyrészt mert nagy volt a várakozás, másrészt, mert benne volt (van?) a lehetőség, hogy tökéletes legyen.

Kezdjük a jóval! A színvilága tökéletesen elnyerte a tetszésemet: úgy sikerült az eleganciát jelképező szürke színt belecsempészni, hogy alapvetően mégis piros-fehér maradt. A hosszanti csíkozás nóvum Diósgyőrben, ráadásul divatos, az anyaga is közel jár ahhoz, amit egy divatáru-üzletben is megvásárolnék. A hímzés szokás szerint professzionális minőség.

És akkor ami nem tetszett. Mikor a nyakamba kötöttem, egyből feltűnt, hogy nem véletlenül nem láttam még hímzett feliratot a sál központi részén, ugyanis a kellemes sálanyagot megkeményítette a hímzés, ami kellemetlen érzés a nyaknak. A feliratok külön-külön rendben is lennének (esetleg mentalita helyett mentalia’), bár nem értem, miért kell egy magyar sálnak idegen nyelven “beszélnie”. Különösen úgy, hogy jól tudjuk, sokan megállnak a nyelvtanulásban 6 éves korukban. A “mentalita Miskolc” biztosan érthető mindenki számára, de félek tőle, a “neverending passion” értelmezése már nehézséget okoz az embereknek. De lépjünk túl ezen, hiszen tovább növeli a zűrzavart, hogy az egyik kifejezés olasz, míg a másik angol. Egy magyar sálon. Amit Lengyelországban(?) gyártottak :-) Csak felsorolás szintjén: a két felirat két oldalon van, és a talpuk egyirányba néz, ami hosszú távon görbüléshezvezet.

Szóval, ha ugyanez a sál mindenféle felirat nélkül újra gyártásra kerülne, egyedül a címer maradna meg a végén, akkor még azon is elgondolkodnék, hogy ne csak meccsen, hanem egy szimpla fázós keddi napon a nyakam köré tekerjem. De az biztos, minimum kettőt vennék belőle.



A másik már tipikus szurkolói sál, ami meg sem próbál betörni a hétköznapokba. Kétoldalas kötött nyakbavaló, ami a szürke hagyományokat viszi tovább, bár kétségtelenül legalább annyira piros, mint szürke.


Az “első” oldalon az Ultras Diósgyőr és az 1910 felirat van egymásra tolva, ami miatt az Ultras Diósgyőr kicsi lett - tehát távolról kevésbé látható -, míg az 1910 már-már olvashatatlan. Jómagam például 1010-nek láttam először, de annak nem lévén értelme jöttem rá, hogy valójában a DVTK alapítási évszámáról van szó. A DVTK címer ilyen megoldása ötletes, ha marad az arany keret, akkor az elvész a szürke alapon, a piros kontúr nagyon jól kiemeli. A másik véget viszont igazából nem értem. Az ún. Kossuth-címert ma nem használjuk, emlékeim szerint utoljára a rendszerváltáskor, Magyarország jelképeinek megválsztásakor volt utoljára színen. (Kell-e korona egy köztársaság címerére?) El tudom képzelni, ennek pusztán praktikus okai vannak, a Kossuth-címert szépen meg lehetett kötni, míg a korona ékköveivel már nem bírt volna el a technika.


A “második” oldal egy drapi sálasítása. Ennek is szép a kivitelezése, ha az előbb nem említettem a betűtípust, akkor most mondom, hogy jó. Azonban sokkal jobban szeretem azokat a sálakat, amik a klubról szólnak, a szurkolókról, nem pedig egy politika vagy világnézet melletti kiállásról. Már a ‘90-es években is jókat nevettem azon a helyzetkomikumon, amikor a magyarságát mindennnél előrébb helyező miskolci szkínhed a magyarságát mindennél előrébb helyező nyíregyházi szkínhedet szidta és viszont. A történelmi Magyar Királyság (amelynek egy jó része, mint tudjuk, valójában a csöppet sem magyar Horvátország volt) benne az Árpád-sávokkal kötelező elem, viszont a katonát nem értem. Csak a katonák lehetnek hívei a hazának? Végezetül még egy értetlenség: mitha utólag lett volna odabiggyesztve az DVTK alapítási dátuma, ezúttal római számokkal a változatosság kedvért. Ezen az oldalon semmilyen funkciója nincs, még csak jobban sem néz ki tőle a sál, ráadásul a másik oldalon már ott volt egyszer az 1910. Szóval itt is érvényes a kevesebb néha több szabály, a római számos 1910-et pedig fel lehetett volna használni máshol.

A végére az árakat szoktam írni. Legyetek szívesek segítsetek, mert már nem emlékszem! Az biztos, meglepően olcsó volt, talán 1800 az első és 1200 a második.

2010. november 11., csütörtök

DVTK videók 2004-2005

Egyelőre csak 5 10 videó a 2004-2005-ös bajnokságból, de ha felbukkannak újabbak, akkor bővítem a listát.

2. forduló
Ferencváros - Diósgyőr 2-1


12. forduló
Diósgyőr - Nyíregyháza 0-1


14. forduló
Diósgyőr - Sopron 1-0


16. forduló
Pápa - Diósgyőr 1-2


17. forduló
Diósgyőr - Ferencváros 1:30


19. forduló
Diósgyőr - Pécs 1-0


21. forduló
Diósgyőr - Honvéd 5-1


23. forduló
Békéscsaba - Diósgyőr 0-2


24. forduló
Diósgyőr - Fehérvár 3-1


27. forduló
Nyíregyháza - Diósgyőr 2-2



2010-2011
2009-2010
2008-2009
1998-1999
1997-1998
1996-1997
Az összes videó vegyesen

2010. november 10., szerda

Ez nem a mi meccsünk volt (DVTK - Mezőkövesd 1-3)

Utolért a végzet. Szeptember elején írtam arról, hogy “van egy jó(nak tűnő - hogy valójában milyen, az ősz végére kiderül) kezdőcsapat, de mögötte egy elég nagy űr tátong.” És ahogy eljött a sérülések, eltiltások időszaka, máris bebizonyosodott, nem sokat tévedtem. Persze mindig az a legjobb játékos, aki nem játszik (néhányan már Béres Ferenc leigazolásárt tartandó tüntetést szervezik a klubház előtt), de csak a vak nem látja, hogy Raković sérülése óta mennyire lyukas a jobbhátvéd posztja és mennyire hiányzik Abdou a középpályáról stb. Nem véletlen, hogy nem is cserélt hármat a DVTK.

És ha ehhez még hozzávesszük, hogy az eredendően szélső középpályás Dobos Attila már játszott belső középpályást (a Mezőkövesd ellen is ott kezdett) és jobbhátvédet (majd ott folytatta szombaton), akkor meg is van az utóbbi időszak gyengélkedésének az oka. De jó is lenne, ha csupa olyan játékos alkotná a keretet, akik négy poszton is bevethetők, de itt sajnos a szükségről van szó!

És ha már posztok, akkor így kezdett a DVTK:

Radoš
Illés, Horváth G., Gal, Gohér
Faggyas, Dobos, Lippai, Granát
Roszel, Menougong


Ebből lett még az első félidőben...

Radoš
Dobos, Horváth G., Gal, Gohér
Faggyas, Zsivoczky, Lippai, Granát
Roszel, Menougong


...majd...

Radoš
Dobos, Horváth G., Gal, Gohér
Faggyas, Zsivoczky, Lippai, Roszel (Szabó P.)
Granát, Menougong


Az első félidő egyszerűen csapnivaló volt, a DVTK próbálta játszani a kiugratásos játékát, de eredménytelenül, a Mezőkövesd pedig inkább védekezett. 0-0-nál is ezt tették volna szerintem, de Vámosi nagyszerű szabadrúgásgólja után méginkább megfelelt nekik a helyzet. (Jellemző a Kövesdre, hogy Vámosi a házi gólkirályuk.) A két kapusnak nem volt egyáltalán védeni valója, illetve Radošnak lett volna, de nem védett. Ezzel együtt szerintem nem kapushiba volt a gól. Budovinszky nem játszott, aminek ott lett jelentősége, hogy a korábbi meccseken próbált hátulról osztogatni, indítani, viszont most hiányzott ez a támogatás. Kényszerből néha fellépett Horváth Gábor, de neki messze nem a labdák elosztása az erőssége.

A második félidő viszont jól indult. Bejött a Granát-Roszel csere, nem sokon múlt, hogy az egy szem őszi erősítés megszerezze az első gólját. Számomra ez az egy félidő kis a korábban leírtakat támasztotta alá: Granát helye a csatársorban van, nem a középpályán, még akkor is, ha a középpályáról hiányoznak az emberek. Ezen kívül is felpörgött a játék, és amit sokszor írtam, ha tesz érte egy csapat, akkor egyszer csak jó irányba pattan a labda. Nem állítom, hogy ekkor már biztos voltam a Diósgyőr győzelmében, de úgy éreztem, csak az a kérdés, sikerül-e megszerezni a győztes gólt. A vendégek szinte át sem lépték a felezővonalat, igaz hiába volt meg a szándék, a DVTK is csak a majdnem helyzetekig jutott el, Szántai továbbra is várta, hogy védhessen.

Ahogy a Hajdúböszörmény ellen Simtchacha kihagyott helyzete volt a kulcsmomentum, szombaton Dobos felfutása. Nagyszerűen tört be a jobb szélen 16-oson belülre, jött is Granát szembe a labdáért, tempóelőnye is volt a védőjéhez képest, de Dobos a hosszú oldalra tette a labdát, át a másik, támadást kísérő diósgyőri feje fölött is. A kihagyott helyzet a kisebbik gond, nagyobb baj lett, hogy a kontrából sakk-matt helyzetig játszottak a kövesdiek és a szintén egykori diósgyőri Sivák ismét megszerezte a vezetést. És itt jön néhány ha. Ha Dobos ész nélkül rábikázza a labdát, nem próbál passzolni, ha Dobos és Granát nem két hónapja játszanak egy csapatban és felnézés nélkül is tudnák, merre helyezkedik a másik stb. A harmadik gól és az azt megelőző hibák már csak a habot jelentették a tortán...

Így már 7 pont a Nyíregyháza előnye, ami kicsit soknak tűnik. Azt mondom, várjuk meg, mennyi lesz a szezon végén, mert lehet még 1 pont a hátrány, de akár több is. De akár így, akár úgy, a téli felkészülésnek nagy szerepe lesz a feljutásban.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Az első gólt már említettem, a másodiknál már bravúr lett volna a védés, mégha a lába között is ment el a labda, de nagyon kijaátszották a kövesdiek. A harmadik viszont egyértelműen az övé. Ezen kívül védeni nem kellett.

Illés Richárd: Nem teljesen értettem, miért kapta le Benczés Miki a pályáról a kezezése után, azt gondoltam, talán attól fél, hogy megzavarodik. A másik tippem az volt, hogy Dobos hátravonásával támadóbbá válik a DVTK. Végül is utóbbi történt, hiszen Illéssel ellentétben Dobos rengetegszer jött előre.
Igor Gal: Az öcsém segített: az első gól előtt Gal rúgott egy fölösleges gyertyát, amit Granát nem tudott elfejelni, ezt követte Illés kezezése. Védekezni sokat nem kellett, próbált előretörni, de eredménytelenül.
Horváth Gábor: A rombolás az eleme, nem az építkezés, mégis a meccs hőse lehett volna. Amennyiben berúgja (bepattintja?) a szöglet után eléje kerülő labdát, akkor a gól akár a Vác elleni fordulatot is hozhatott volna.
Gohér Gergő: Végül is szegről-végről gólpasszt adott. Rendszeresen próbálta segíteni a támadásokat, de bennem az a kép maradt meg, hogy a vonal mellett, az ellenfél térfelén várja a labdát, integet, de csak nem kapja...

Faggyas Milán: Volt néhány lövése, inkább átlagosak, mint jók, de legalább lőtt. Azt eddig is tudtuk, hogy nem a passzok nagymestere, de inkább ne is passzoljon, ha nem tud.
Dobos Attila: Bármennyire is az ő rossz passza után dőlt el a mérkőzés, nálam az egyik legjobb volt. És azt kell mondjam, inkább jobbhátvédként, mint középső középpályásként nyújtott jobb teljesítményt, ott volt tere felgyorsulni, futni, illetve tudott kit indítani. Persze ehhez kellett egy olyan ellenfél, aki ellen a jobbhátvéd legfontosabb feladata nem a védekezés.
Lippai Ákos: Ahogy kértem a meccs előtt tőle: betalált. Mivel nemigen tudott kinek passzolni, kit indítani, nem érvényesültek az erényei. Olyat már nem várunk tőle, hogy egyedül átkígyózik az ellenfél térfelén és a végén lő egy gólt. Az is észrevehető, hogy azokon a meccseken, amikor nincs mögötte védekező középpályás, hanem társával egymás mellett játszva közösen kell megoldani középen a támadást és védekezést, nem olyan látványos a teljesítménye.
Granát Balázs: Végre csatárt játszott, ha csak egy félidő erejéig is! Ott a helye, meg is volt a helyzete, de Szántai védett. Ha Dobos neki passzol...

George Menougong: Ezúttal is eljutottak hozzá a labdák, meg is tudta tartani őket, de semmi hasznát nem láttuk.
Roszel Róbert: Erősen gondolkodnom kell, hogy valamit felidézzek vele kapcsolatban és nem is sikerül. Ő nem az a játékos, aki megcsinálja magának és belövi a helyzetet, hanem helyzetbe kell hozni. Jó kiugratást, beadást viszont nem kapott.

Zsivoczky Norbert: Ha egy brusztoló társ lenne mellette, akkor talán Lippaihoz hasonlóan neki is jobban menne.
Szabó Péter: Már azon is meglepődtem, hogy egyáltalán lehetőséget kapott és nem merült fel bennem, hogy miért ilyen kevés időt.

2010. november 6., szombat

A DVTK - Mezőkövesd előtt

Nem lesz egyszerű meccs. De mitől is lenne? Mostanában inkább eredményes a csapat, mint jól játszó - igaz inkább így, mint fordítva -, a hajrá legerősebb csapata érkezik és "szokás szerint" lesz egy csomó hiányzó. Abdou pótlását már ezerféleképpen próbálta Benczés Miki, de eddig nem találta a tökéletes megoldást és most Budovinszky is hiányzik, majd meglátjuk mennyire. A támadásokat emiatt a védelem közepe talán annyira nem fogja támogatni, de anélkül is nyertek már meccset.

Nagyobb kérdés, hogy ki fog gólt lőni? A mezőkövesdiek védelme meglepően kevés gólt kapott, a DVTK pedig küzd a helyzetkihasználással. Roszel és George hozza a magáét, most kellene felzárkózni a középpályának is. Dobos már régen lőtt gólt - igaz, mostanában sokat kellett védekznie -, de jó lenne, ha Lippai betalálna. És ott van Gohér Gergő, akinek nagyon járna már egy szabadrúgásgól.

Azt hiszem, inkább lesz 1-0 mint 4-3, de ez lényegtelen, hiszen nyerni kell, ha be akarjuk fogni a Nyíregyházát.

2010. november 5., péntek

Rossz volt, de jó (Hajdúböszörmény - DVTK 1-2)

Rögtön a közpébe vágva: nem tetszett, nagyon nem tetszett, amit a mérkőzésen láttam, vasárnap viszont már úgy gondoltam, hogy ezt a meccset teljesen megérdemelten nyertük meg. Aki rendszeresen olvassa a DVTK-blogot, az emlékezhet rá, hiszen többször is leírtam, hogy amennyiben nem megy a játék vagy hősiesen védekezik az ellenfél, akkor legalább annyi elvárható a csapattól, hogy beszorítsa az ellent, mert ekkor szokott a 90. percben öngól születni, vagy 11-es. Ugyan meccs közben csak azt láttam, hogy az első félidőben nem nagyon ment rá a hazaiakra a DVTK, a másodikban pedig meddőnek tűnt a fölény, de higgadtan visszagondolva mégis ennek a nyomásnak lett meg a végén az ererdménye.



De vissza az elejére! A mérkőzés után nyilatkozta a böszörményi edző, hogy direkt megnyomták az elejét, mert tudták, hogy a DVTK akkor lövi a góljait. Ha ezt a DVTK.eu-n megjelent statisztikai összeállításból olvasta ki, akkor nagyon örülök neki, és talán egy kicsit én is hozzátettem a magamét a győzelemhez, mert véleményem szerint nem véletlen, hogy a két félidő hajrájában kapták a gólokat, amikor testben és lélekben elfáradtak. Ha pedig nem a statisztikából vették az adatot, akkor vessenek magukra, mert abban nem csak a meccs eleji 8-0, hanem a meccs végi 5-1 is benne volt (ami most már 6-1).

A helyszínen azt láttam, hogy hiába a hazaiak két magas védője, akik elfejelnek minden labdát, mégis ívelgetésselpróbálkozott a DVTK. Már hazafelé a kocsiban mondta Göte, hogy nekik az elején feltűnt, ami az én figyelmemet teljesen elkerülte, hogy milyen rossz a pálya talaja (vö: laposan a kapu felső sarkába gurított). A lapos passzoknak még akkor sem volt nagy jövője, amikor történetesen jó helyre ment volna. Ívelgetni nincs értlme, passzolgatni nem lehet, maradnak akkor a pontrúgások. A meccs előtti bejegyzésben írtam a pontrúgásokról, de akkor elsősorban a közvetlen lövsekre gondoltam. Gohérnek meg is volt a gólt érdemlő kísérlete, amit a hazai kapus bravúrral fogott, de sokkal eredményesebbek voltak a beadások. Az elsőt Abdou,a másodikat George fejelte a kapuba. Persze közben is volt egy kosár lehetőség, ami vagy elakadt a védőkben vagy fölé, mellé ment.

Még egy jelenetet emelek ki a mérkőzésből. 1-1 volt az állás, már túl voltunk Bogdanović kihagyott ziccerén (Apropó Bogdanović. A meccs elején látni lehetett, miért szerették régen, könnyebb dolgunk lett volna, ha nincs a pályán, de miután elfáradt, már a ziccert sem tudta belőni. Le is cserélték gyorsan.), amikor egy kipattanót Simtchatcha a kapufára lőtte, ahonnan kifelé jött a labda. Érdekes módon, ekkor nem azt éreztem, hogy nem kapunk ki, hanem azt, hogy megvan a meccs. Teljesen biztos voltam benne, hogy ezzel a kapufával a Hajdúböszörmény az utolsó lapját is kijátszotta, innen már csak mi jövünk.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Az első félidőben volt néhány kisebb és nagyobb védése. A hazaiak jól ismerik a pályájukat, nem véletlenül választották azt a térfelet, amelyiket, mert így a végén Radoš a lemenő nappal szemben védett. Azonban, ha fordítva történik, akkor az első félidő közepén “ezer” méterről megeresztett kísérlet lehet, a nap felől érkezve gól is lett volna. Az egyenlítő gólról nem tehetett, Bogdanović és Simtchatcha helyzeténél pedig szerencséje volt. Ami, ugye a jó kapusnak van.

Horváth Gábor: Bevallom őszintén, azt hittem, megsérült, azért kellett lecserélni. Pont az átellenes oldalon játszott, nekem nem tűnt fel, hogy hibázott és a támadásokat sem tudta segíteni.
Igor Gal: Meglepődtem, hogy őt választották a meccs emberének. Nem volt rossz, magabiztosan állt hátul, és ha nem a kapu fölé, hanem a hálóba lövi az egyik kapu előtti kavarodás végén a labdát (természetesen az ellenfél 16-osán belül), akkor nálam is ő a legjobb. Félreértés ne essék, nem az elmaradt gól miatt hibáztatom, hanem nálam volt jobb.
Budovinszky Krisztián: Vele kapcsolatban az a kép ugrik be, amikor a gól előtt nem kicselezték, hanem megkerülték. Nem emiatt kaptuk a gólt, de jellemző a jelenet. Nem volt nagy meccse a böszörményi, kíváncsian várom, nélküle mit mutat a védelem a Mezőkövesd ellen. Ugyanis egy, az ellenfél térfelén beszedett sárga miatt ő is a lelátóról nézi a meccset.
Gohér Gergő: Szerintem ő volt a meccs embere. Ha nem is játszott végig kiválóan, de azzal, hogy a szabadrúgásai, szögletei után folyamatosan veszélyhelyzetek alakultak ki már a jobbak közé került, gólpasszaival pedig óriási szerepe volt a győzelemben. És ugyebár volt egy nagyszerű szabadrúgása is.

Dobos Attila: Jobboldali középpályásként kezdte, jobboldali védőként folytatta. Egyik poszton sem alkotott maradandót, de legalább megtudtuk, szükség esetén hátul is tud játszani. Azért jobban szeretném a középpályán látni.
Mohamadou Abdouraman: Gólja hatalmas pozitívum, viszont ismét megsérült. Próbálta osztogatni a megszerzett labdákat az első játékrészben, de nem igazán tudta kinek adni. És ha nem elég a sérülés, akkor külön bosszantó, hogy gólt is kaptunk belőle. A helyszínen úgy tűnt, megrúgta az ellenfél, de a bíró továbbengedte, de utána mintha Benczés Miki azt nyilatkozta valahol, hogy eleve sérülten jött ki a második félidőre.
Lippai Ákos: Rá is igaz, hogy nem igazán tudta kinek adni a labdát. Próbálta George-ot és Roszelt tömni, de a fent vázolt helyzet miatt nem sok eredménnyel. Az első félideji lövésénél nem sokon múlt, hogy gólt kiáltsak!
Szabó Péter: Nem is tudom, volt-e értékelhető megmozdulása. Egyértelmű csalódás a teljesítménye.

George Menougong: Nem csak a gólja miatt írom, hogy jól játszott. Szinte kilátástalan volt a helyzete, de amikor megszerezte a labdát, akkor sem mindig tudott mit kezdeni vele társak hiányában. Jöttek a cselek, aminek már csak az a sorsa, hogy eggyel mindig több a kelleténél. Viszont kevés helyzetéből lőtt egy kapufát és fejelt egy gólt. Utóbbi azért is nagy szó, mert véleményem szerint a DVTK keretének egyik leggyengébben fejelő tagjáról van szó.
Roszel Róbert: Nem volt látványos a játéka, de pont egy ilyen típusú játékos kell a csatársorba, aki rendesen fárasztja a védőket.

Granát Balázs: Ha minden igaz, négyszer lépett eddig pályára a DVTK-ban, ebből háromszor középpályán. Így is megvolt a lehetősége a gólszerzésre, de elakadt egy védőben a lövése. Hátha egyszer majd csatárként gólt is lő.
Zsivoczky Norbert: Szükség hozta a beállását, de nem vitte előre a Diósgyőr szekerét.
Faggyas Milán: Féltettem, mert fél szemmel hátrafelé kellett nézni, ő pedig kicsit sem védő. Ebből nem lett gond, igaz sok momentuma sem akadt.

2010. november 4., csütörtök

Szaporodunk :-) 2. és 3. rész

Alig kezdtem el írni ezt a blogot, amikor meglepve, de örömmel vettem észre, hogy elindult egy másik DVTK-blog. 2009 elején Szaporodunk :-) címmel ajánlottam figyelmetekbe a társat. Sajnos nem volt hosszú életű és a szerzője azóta még a nyomát is eltüntette a blognak.

Úgy tűnik, most lesznek újabb követők. A DVTK1910.blogspot.com már fut egy ideje. Teljesen más utat követ, mint én, elsősorban a meccsek jegyzőkönyveit és néhány hírt gyűjt össze. Írhatnám azt, hogy azt meg minek, de én is csináltam sok fölösleges dolgot korábban és különben is, ki tudja, tíz év múlva nem-e itt találom meg a Hajdúböszörmény - DVTK meccs összeállításait? Mindenesetre jelenleg nagyobb értéket képvisel az a néhány saját fotó és videó, ami az oldalon található.

A Népsport a Nemzeti Sport blogfarmja. Nem régen indult, de néhány ismert blogger átcsábításával már a kezdetektől érdemes olvasni néhány blogot. (Elsőre jó ötlet sportblogokat összegyűjteni, de másodikra már nem biztos. Én például még soha nem böngésztem végig a Népsport címlapját, hogy ír-e valaki valami érdekeset a török másodosztályról és eszemben sincs a japán baseballban mélyebben elmélyülni csak azért mert valaki irodalmi Nobel-díjat érően értekezik a történésekről. Véleményem szerint egy blogot nem azért olvas egy ember, mert jó helyen ajánlják, hanem azért mert érdekli a téma. És ha érdekli, akkor biztosan megtalálja még egy francia szolgáltató szerverén is.) Visszatérve a poszt eredeti témájára, ahogy látom, a Népsporton is lesz Diósgyőr-blog, ennél több jelen pillanatban nem látszik.

Sok sikert és kitartást a két blog szerzőinek!